2011. augusztus 31., szerda

the GazettE - CLEVER MONKEY

I send this song to the honest pink monkey
Ezt a dalt az őszinte pink majomnak küldöm
Amayakasareta sono men no kawa kono ba de
A réteget, ami eddig elkényeztetett, itt és most
I tear it off
letépem

Dance until you die
Táncolj a halálodig
Ungainly boy
Esetlen fiú
You are too different from me
Túlságosan eltérőek vagyunk
If you want stimulation
Ha ösztönzést akarsz,
I give it
én megadom

This is not hatred for you
Ez nem utálat feléd
Will it be some kind of mistakes
Talán valami hiba lehet az, hogy
to be overconfident?
túl sok önbizalmad van?

Answer MF
Válaszolj, faszfej

You are clever monkey
Eszes majom vagy
Different from me
Más, mint én
Ungainly boy
Esetlen fiú
Dance until you die
Táncolj a halálodig
Know yourself
Ismerd meg magad

This is not hatred for you
Ez nem utálat feléd
Will it be some kind of mistakes
Talán valami hiba lehet az, hogy
to be overconfident?
túl sok önbizalmad van?
That’s too bad…
Ez elég szomorú…

You are clever monkey
Eszes majom vagy

the GazettE - REMEMBER THE URGE

Kuroku nuritsubusu you ni kuuhaku wo umeta
Feketére mázolva eltemettem az ürességet
Doko de kuruihajimeta?
Hol kezdtem el megőrülni?
Ano hi to ha chigau Ugly rivalry
Attól a naptól eltérő undorító rivalizálás

Azayakasugita no ha yume wo misugita sei
Azért voltál túl élénk, mert túl sokat álmodoztál
Ima ha nanimo kanjinai
Most semmit sem érzel

Souzou ni mi wo nageru kimi he
Hozzád, aki a tested odadobod a képzeletnek

Azayakasugita no ha kitto ore mo onaji de
A túlzott élénkség oka biztos nekem is ugyanaz
Ima ha tada toki wo mitsume
Most csupán bámulom az időt

Nee, kikoeru kai?
Hé, hallod?
Kokoro ga kieta oto tsumetaku hibiku
Ahogy az eltűnt szívem hangja hidegen visszhangzik?
Kuzuredashita sekai no hate ni
A szétzúzott világ legvégén
nani ga nokoru?
mi marad?

[My own enemy]
[A saját ellenségem]
There is no need to disturb it now
Nincs rá szükség, hogy most zavarjam
[Your own enemy]
[A te ellenséged]
Never miss the eyes
Soha ne téveszd szem elől a tekintetét
Know your enemy
Ismerd az ellenséged

Tsutaekirenu hodo koko ha kurakute nanimo mienai
Kifejezhetetlenül sötét van itt, nem látok semmit
Owaru koto no nai kuuhaku ni nani wo miru?
A végtelen ürességben mit látsz?

Yume ha hakanaku subete ni kurushimi wo oboeta toki ni
Az álom pillanatnyi. Mikor mindenről a szenvedés jut eszembe,
shinjirareru no ha jibun de
csak magamban bízhatok

Nee wasurenaide
Hé, ne felejtsd el
Sono me ni utsurikomu hikari no saki ni
A szemeidbe ivódott fényben
fukai yami ga sonzai shitemo
még ha mély sötétség rejtőzik is
shinjitsu ha hitotsu darou?
igazság csupán egy van, nem igaz?

Nee kikoeru kai?
Hé, hallod?
Kokoro ga kieta oto tsumetaku hibiku
Ahogy az eltűnt szívem hangja hidegen visszhangzik?
Kuzuredashita sekai no hate ni
Az összezúzott világ legvégén
nani ga nokoru?
mi marad?

2011. augusztus 30., kedd

the GazettE - Chijou (痴情)

Hebi ha hana wo name ansoku nejikomu
A kígyó lenézi a virágot, betolakszik a nyugalom
Toiki no kazu mo wasurenaide ne
Ne felejtsd el a lélegzeteid számát

Sorasanu sono me kyouki hawasete warau
Mozdulatlan szemeidben nevetve vonaglik az őrület
Aisuru ga yue tada sore dake
Az ok annyi, hogy szeretlek, nem több

I want to monopolize you
Ki akarlak sajátítani
Lump of the envy
Felgyülemlett féltékenység
I want to monopolize you
Ki akarlak sajátítani
Forever unchanging
Örökké változatlanul

Nando hada kasanetemo anata ga nijimu sei
Akárhányszor ér is össze a bőrünk, te elhomályosulsz
kono chijou ha fukaku mou modorenu
ez a szerelem, ami megőrjített, túl mély. Már nem térhetek vissza

Shimeageta te ga toiki de nureteru
Összeszorított kezeink nedvesek a lélegzetünktől
Wazuka ni kanjita myaku mo kazoe wasure
A kevéssé érzett pulzusodat is elfelejtem számolni

Kami wo naderu you na sabita kaori ga
A rozsdás illat, ami mintha simogatná a hajad
yuuetsukan to motsureru
belegabalyodik a felsőbbségi érzésbe

Nando hada kasanetemo anata ga nijimu sei
Akárhányszor és is össze a bőrünk, te elhomályosulsz
Shinku chirashi kuruwasete
Zuhog belőled a mély karmazsinszín, megőrjítesz

Chijou no hate ni kaita「futari」ha
Az őrült szerelem végébe írt「mi」
Sou… kodoku ja nai to waraikaketeru you de
Igen… olyan, mintha rám nevetne, hogy nem vagyok egyedül

Kokoro odoru
Kiszakad a szívem

2011. július 6., szerda

RUKI - MASSIVE / első rész

—Már négy hónap telt el a Tokyo Dome-os fellépés óta, de kíváncsi lennék rá, hogy RUKI sannak milyen emlékei vannak róla.
Azon a helyen egyszerűen csak élveztem, de minél több idő telik el azóta, annál többet gondolkodom róla. Ha visszanézem az aznapi felvételeket, sokszor gondolom azt, hogy „Mi?”. Ha csak a számlistát nézem is, például. Most így belegondolva, inkább a biztonságba kapaszkodtunk.
—Biztonság?
Nem a valódi értelmében gondolom biztonságosnak, hanem a magunk legbelsőbb értékeihez hűen, ahhoz ragaszkodva játszottunk. Ha ez egy albumbemutató-turné része lett volna, akkor megint kicsit más lett volna a helyzet. Igazából talán kicsit másként akartuk ezt a Tokyo Dome-os fellépést véghezvinni.
—De ha a koncertet úgy akarjátok csinálni, hogy semmit ne bánjatok meg, akkor nyilvánvaló, hogy hangsúlyt fektetettek a saját legbelsőbb értékeitekre.
Igen. Ha azt akarjuk, hogy olyan érzést hagyjunk magunk után, hogy mi vagyunk a legjobban, akkor nyilvánvaló. De most, hogy eltelt egy kis idő… Igazából mindig így van, hogy minél több idő eltelik, annál többször jut eszembe, hogy „Ezt talán másként kellett volna”. Beleértve a színpadi díszletet is. Ezt a fellépést még egy kicsit elvontabbra szerettem volna. Az olyasmi koncert azon a helyen érdekes is, ránk is vall, végig ezt gondoltam. Ha ellentéttel mondanám, egyáltalán nem akartam egy Dome-hoz illő koncertet.
—Eredményképpen Dome-hoz illőbb lett, mint ahogy el volt tervezve?
Így van. A világítás is, minden úgy árasztotta magából a major-fílinget. A fénytechnikusoknak ez a munkájuk, igen, de már jóval előtte beszéltünk ezekről a dolgokról. Akkor nem tűnt fel, de mikor később visszanéztem a koncertet, észrevettem, hogy ezek a fények valójában arra szolgálnak, hogy a messze álló rajongók is lássák az arcunkat. Mikor ezt észrevettem, kissé csalódott lettem (keserűen nevet).
—Ez egy olyan helyen talán elengedhetetlen, de ti úgy éreztétek, hogy szükségtelenül nagy figyelmet fordítottak a Dome-ra.
Igen, pontosan. Mikor játszottunk, egyáltalán nem volt ilyen érzésem, nagyon jól éreztem magam. De az idő teltével egyre többször jut eszembe, hogy több mindent is csinálhattunk volna, hogy nem lett-e volna jobb, ha ennél még vakmerőbben csináljuk.
—Olyan dolgot szeretettetek volna csinálni, amire biztosan azt mondják, hogy a Dome-ban ezt azért nem kéne, igaz?
Igen, hogy azt gondolják, hogy „Ez a Dome, és ezek mégis…?!”. Hogy ez megdöbbentse a közönséget. Azt a nyersséget, azt a jót akartam megvalósítani a Dome-ban, ami az elvont zenéhez hozzátartozik, amiben én mindig is hittem. Egy kicsit talán kevés volt belőle, úgy érzem. De hát nem ez volt az első és utolsó Dome-os fellépésünk, és nem is több egy egyszerű koncertnél. Az biztos, hogy híres az a hely, de amit elterveztem, nem sikerült teljesen megvalósítanom, így van értelme később is tenni egy próbát. Egyelőre még nem tudok ujjongva ünnepelni.
—És ezt mind azért mondhatod el, mert már megtapasztaltad.
Igen. Úgy érzem, hogy jó volt, és egyáltalán nincs bennem megbánás. Valójában ez összeköt az ezután következő dolgokkal, és az érzéseimre is nagy hatással volt. Őszintén kimondva megismertem a tagok, a staffosok hibáit, naivitását is. Hiszen ahhoz, hogy felléphessünk a Tokyo Dome-ban, a tagok és a staffosok minden lelkesedésére szükség volt.
—Ha már itt járunk, a fellépés előtt mondtál valami olyasmit, hogy vissza akartad hozni azt a csapatszellemet, azt a lelkesedést, amit az első Budoukan-os fellépés előtt éreztetek.
Igen. Ez a nagy cél egy része volt. Mivel elég sok ideje dolgozunk már együtt, egyre mélyebben ismerjük egymást, egyre jobban megértjük egymást, és ebből kifolyólag elmaradnak a viták is. A staffosok tudják, hogy mi mit szeretnénk, mi a jó a bandának. Persze mindenki arra koncentrál, hogy a másiknak jó legyen, de egy idő után ebben az állapotban felüti a fejét az unalom, vagy hogy is mondjam.
—Ez azért elég nagy luxus, hogy ezt problémának nevezd.
Még én is úgy gondolom, hogy az (nevet).

2011. június 11., szombat

alice nine. - Zankyou white out (残響ホワイトアウト)

Odore ha shinai danjou no piero
A színpadon a bohóc képtelen táncolni
Nanimo dekizu ni wadai no soto
Tehetetlen, eltér a tárgytól

Shiawase ni kassai abiru
Az éljenzés fürdik a boldogságban
Shuyaku ni netami kanadeta
A főszereplőben irigység zeng

Sono toki ni shoumei ha ochi shanderia, kimi no moto he
Abban a pillanatban lezuhan a fény, csillár, egyenesen hozzád

Utsukushiku utatta tori no hane ha matataku ma ni hikisakareta
A gyönyörűen éneklő madár szárnyát egy pillanat alatt darabokra szaggatták
Negaeba kanau hazu no mirai sae hakanaku chitta
Még a jövő is, aminek teljesülnie kéne, ha kérnéd, elbukott

Mawari meguri atatta hikari
Forog, pörög, elér a fény
Hiza ha guratsuki serifu mo kie
Térdeim remegnek, elhal a szó

Itsukara ka kioku no kimi wo kasanete manete enjita
Nem tudom mióta húzlak elő az emlékeimből, másollak, előadlak
Ima ha kitto wakariaeru yo dakedo mou kimi ha inai
Most már biztos megértenénk egymást, de te már nem vagy

Nozonda sekai ha sukoshi chigatta doushite ka na namida ga deta
A világ, amire vágytam kicsit más volt, valamiért feltörtek a könnyek
Kimi ga kanjiteta hazu no kodoku ha sukoshi itakute
Kicsit fáj az a magány, amit érezned kellett

Ima ha kitto wakariaeru yo dakedo mou kimi ha inai
Most már biztos megértenénk egymást, de te már nem vagy

Yume mita sekai de hitori utaou hibiite yuke kimi no koe to
Az álmodozó világban egyedül éneklek, visszhangozzon a te hangoddal
Kowareta noizu darake no kotoba de tsutawaru you ni shiroki zankyou
Talán el tudom mondani a széttört zajokkal töltött szavakkal, a fehér visszhangban

alice nine, - Blue Flame

Kasa ha sasazu ni iru
Nem nyitom szét az esernyőt
Ameoto tachi odoru warutsu wo
Az esőhangok keringőjét
kata de kanjiteitakute ima hitomi wo tojita
a vállammal akartam érezni, lehunytam a szemem

Tsumetaku natteshimau hodo tashika ni kanjiru ondo ha
A hőmérséklet, amit akkor érzek igazán, ha lehűlt,
mune de moeru aoi hi no you de
olyan mint a szívemben égő kék láng

(not) too late, too late, too late
(nincs) túl késő, túl késő, túl késő

Mada aishiteru to itte
Még szeretlek, mondom,
arifureta kotoba, todokanai todokanai kimi no senaka
ezek az átlagos szavak nem érnek el, nem érnek el, hátat fordítasz
Mou sakenda negai mo ame ni nagasarete wasurerarenu mama
A kiáltott kérésem is elfolyik az esővel, nem felejtek

Bara ha chirihateta ne
A rózsa teljesen széthullott
Amai itami nokosu omoide
Az emlékek édes fájdalmat hagynak
„Osoi” koto ha nai hazu de
Sosincs „késő”, nem igaz?
Mata arukidasu kara
Újra elindulok

Tenohira ni nokoru kaori wo wasurete shimau, sono mae ni
Mielőtt elfelejteném a tenyeremen maradt illatot
sujigaki sae kakikaete yuku yo
átírom a forgatókönyvet

(not) too late, too late, too late
(nincs) túl késő, túl késő, túl késő

Mata, negaeba kizu tsuki namida ha taenai wakatteru wakatteru boku no yowasa
Ha kérlek, újra megsebzel, a könnyek nem tűnnek el, ismerem, ismerem a gyengeségeimet
Demo kimi ni fureta koto sugoshita kisetsu mo muda ni shitakunai
De nem akarom értelmetlenné tenni a veled töltött időt, az eltűnt évszakot

Kazoekirenai yo kimi ga kureta mono
Megszámlálhatatlanul sok mindent adtál
Kioku no naka de semete soba ni itai
Ha mást nem, csak az emlékezetedben veled akarok maradni

Kanashimi wo keshite itoshisa wo keshite raku ni nareru ka na wasurerareru ka na?
Ha eltörlöm a bánatot, azt, hogy szeretlek, akkor könnyebb lesz vajon, el tudlak felejteni?

(not) too late, too late, too late
(nincs) túl késő, túl késő, túl késő

Mada aishiteru to itte
Még szeretlek, mondom.
arifureta kotoba, todokanai todokanai kimi no senaka
ezek az átlagos szavak nem érnek el, nem érnek el, hátat fordítasz
Mou sakenda negai mo yagate niji ni nari hikari ga sasu made
A kiáltott kérésem is szivárvánnyá válik, míg fel nem ragyog a fény

2011. június 10., péntek

Egy kis Mao reggelire


 Vau.




 Purikura-páváá