the GazettE - DRIPPING INSANITY

Shizukesa shitataru kyouki ni
Csendet csöpögtető őrületben
Akaku nureta kodoku ga warau
A vörösre festett magány nevet
Nemuri wo wasure asu mo mienai nigotta me
Alvást feledve, a holnapot látni képtelen, tisztátalan szem

Minamo wo oyogu risou
A felszínen úszó eszme
Jijitsu ni obore nijimu
Megfullad a valóságban, elhomályosul

Kanashige ni doko wo miteiru no?
A szomorúságban mit nézel?
Anata ni todokanai
Nem ér el hozzád
Hitotsu zutsu saita omoide shiroi kabe ni akaku
az egyenként nyíló emlékek a fehér falon vöröslenek

Nagareteyuku anata no taion
A tovamosódó testmelegedet
Mabataki wo wasure mitsumeteita
Pislogást feledve bámultam
Kasuka ni nokoru soushitsukan
Halványan megmaradt veszteség-érzet
Mayoi nado nakatta
Nem éreztem zavarodottságot

Wasureteshimaisou kotaeta itami mo namida mo
Elfelejtődni látszik a válaszolt fájdalom is, könnyek is

Kanashige ni naze boku wo miru no?
A szomorúságban miért engem nézel?
Anata ni te wo nobashi
Nyújtom feléd a kezem
Hitotsu zutsu saita omoide
Az egyenként nyíló emlékek
Ate mo naku nagareteku
Végtelenül hömpölyögnek

Was I wrong?
Tévedtem?
Don't watch me with sorrowful eyes
Ne nézz rám szomorú szemekkel
Teach it...
Mondd meg...
Where is the truth?
Hol van az igazság?

Kokoro wo kikasete
Mondd ki, ami a szíveden van
Boku ha hitori datta to
Nem baj, ha azt hazdod, hogy
Uso demo ii kara
Egyedül voltam

Nanimo miyou to shinakatta
Nem akartam semmit sem látni
Yowaki boku he no daishou
Kárpótlás a gyenge önmagamnak

Suriyoseru hoho ga tsumetakute toiki mo sagasenai
Arc az archoz, mindkettő hideg, nem keresem a lélegzetemet
Sabishisa ni nareteta hazu na no ni naze namida afureru?
Hozzá kellett volna már szoknom a magányhoz, mégis miért hullanak a könnyek?
Hitotsu zutsu kieteku omoide hohoemu boku ha inai
Egyenként eltűnő emlékek, a mosolygó én nem létezik