the GazettE interview (neo Genesis vol.46)

━Összefoglalva az öt tag kapcsolatát, szeretném, ha arról beszélnétek, mi változott, és mi az, ami változatlan. Azt meséltétek korábban, hogy a the GazettE egy olyan banda, ahol a tagok bármit meg tudnak beszélni, de szeretném tudni, hogy a közelmúltban történt-e esetleg valami változás.
Ruki: Négy ember nem változott. Mióta megalakultunk (Kaira néz) csak egyetlen ember változott (nevet)
Kai: …egy kicsit (nevet)
Reita: Az elején nem volt olyan piszkálható jelleme.
Kai: Vagy inkább csak nem piszkált senki (nevet)
Aoi: Miután megnyílt felénk, nagyon lármás volt, de mostanában megint kezdi összeszedni a bátorságát (nevet)

━Szóval, mióta Kai kun csatlakozott, alapvetően senki nem változott.
Ruki: Nem változtunk, de mintha el lennénk fáradva (nevet). Még ha össze is gyűlünk mindannyian, nem hangoskodunk annyit, mint régen. Nincs ilyen érzésetek?
Reita: Hangoskodsz te eleget, Ruki (nevet)
Ruki: Oké, ez így van, de olyan érzésem van, hogy régebben ennél azért többet hülyéskedtünk.
Aoi: A lobbanékonyságunk kissé alábbhagyott.
Ruki: Már az emléke sincs meg (nevet)

━(nevet) A bandához nem kapcsolódó privát dolgokat is megbeszélitek általában?
Ruki: Inkább csak privát dolgokról beszélünk. Ha a banda dolgaira terelődik a szó, nagyon lassú belekezdeni (nevet). Például ha a fociról, vagy a játékokról van szó, mindenki „Woah!” belelkesül, ezzel szemben, ha felmerül a kérdés, hogy mi legyen a számokkal, mindenki kedvtelen.
Reita: Ruki, te vagy az, aki a leginkább pörög.
Aoi: Ruki kétségkívül a témaelterelés királya (nevet)
Reita: Régebben Kai volt az, aki mindig megnevettetett minket. Vicces képeket küldött e-mailben, meg ilyenek (nevet). De mostanában már nem annyira…
Kai: Egy évben egyszer, ha küldök. Akkor megnevettetem a többieket.
Ruki: Talán próbál megnevettetni minket, de az ellentétesen sül el, és inkább csak idegesítő (nevet)
Uruha: Olyan mondjuk sokszor van, hogy érdekes filmeket mutat.
Reita: Kainak nagyon fura érzéke van a filmekhez (nevet)
Ruki: Mert miután befejeződött a film, várja a csattanót.
Uruha: Mindig kitalál egy saját melléktörténetet a filmhez (nevet)
Kai: (keserűen nevet)

━Szóval a filmekhez való érzékben nincs hiba. Van olyan tag a the GazettE-ben, aki nem beszél a privát dolgairól?
Aoi: Annyira mélyen azért nem megyünk bele abba sem. Ha rákérdeznek, akkor válaszolunk.

━Ilyenkor át tudjátok ívelni a két ember között lévő távolságot?
Ruki: Igen, és ez azért van így, mert nincsenek igazán titkaink (nevet). Például, ha szünetünk volt, és megkérdezzük a másikat, hogy „Voltál valahol?”, a válasz általában: „Mi? Nem, nem voltam”.

━És például, ha valakinek láthatóan nincs jókedve, lógatja az orrát, akkor a the GazettE milyen típusú banda? Mit tesztek olyankor?
Reita: Előkészítünk egy hordozható kisszentélyt, és feltesszük rá (nevet)
Kai: Azt azért nem.
Uruha: Ha nem lesz jobb kedve, senki nem fogja felvidítani (nevet)
Ruki: Így van. Nem foglalkozunk vele (nevet)
Uruha: Ha magától nem kezd velünk beszélgetni, senki nem megy oda hozzá (nevet)

━(nevet) Figyelmen kívül hagyjátok.
Ruki: Egy kis idő múltán aztán nehéz lesz, hogy magától beszélni kezdjen (nevet)
Uruha: Ha fáradtak vagyunk, és még meg is erőltetjük magunkat, az nem tesz jót (nevet)

━Ezek szerint nincs olyan, aki aggódva odamegy megkérdezni, hogy „Mi a baj, mi lelt?”
Ruki: Nincs. Épp ellenkezőleg, az kezdi el ezt kérdezgetni, akiért aggódni kellene (nevet)

━Nincsen kotnyeleskedő személy, vagy egy anyuka-típusú tag?
Ruki: Nincsen.
Uruha: Régen Kai volt.
Kai: Igen? Szerintem nem.

━Hahaha. Tehát nincs anyuka.
Ruki: Nincs anyuka, így apuka sincs (nevet)

━Nincsenek szülők. Viszont egyénileg, úgy gondolom, mindenki változott, és ezt szeretném, ha egyesével mindenkiről elmondanátok. Először is Kai kun.
Reita: (Kai) fáradtnak tűnik.

━Felhalmozódott a szomorúság?
Ruki: Nem szomorúság. A kétségbeesés érzése (nevet). Mintha mélyre csúszott volna.
Aoi: Mostanában, mintha sokkal kevesebbet beszélne, nem?
Ruki: Előfordul, hogy a számok felvételénél is hiányzik.
Uruha: Nincs teljesen rendben.
Kai: Dehogynem, rendben vagyok.
Uruha: Már megint, lassan lilák lesznek az ajkaid (nevet)
Aoi: Nem arról van szó, hogy ne lenne rendben.
Reita: A szemei mintha halottak lennének (nevet)

━Eddig még egyetlen jó dolgot sem mondtatok…
Kai: Mindenkivel együtt lenni nagyon jó dolog.
Aoi: Ez mondjuk így van (nevet)

━És Uruha kun például milyen?
Reita: Gyakran használja az iPhone-ját.
Ruki: Igazi elektronikus kütyü-mániákussá vált (nevet). Vagyis, ha jobban belegondolok, ez mindig így volt. Mindig is mély érdeklődésű volt, szereti az újdonságokat. Ha kocsiról van szó, akkor is mindig van egyféle, amitől nem tud elszakadni.

━Szóval a kíváncsi természeted nem változott. És most éppen mi érdekel a legjobban?
Ruki: Biztos az elektronikus dolgok (nevet)

━Az iPad, meg ilyesmik?
Ruki: A gépek…
Uruha: (nevet) Az nem is ilyen elektronikus kütyü.
Aoi: Egyetlen kiegyensúlyozott ember sincs ebben a bandában. Uruha tűnik a legkiegyensúlyozottabbnak, de valójában hogy is van ez? (nevet)
Uruha: (nevet)
Aoi: De azért tiszteletre méltó. Még akkor is minden nap eljön a stúdióba, ha nem az ő része van.
Ruki: Így van.
Kai: Ez a tulajdonsága nem változik.

━Ez csodálatos.
Aoi: Az egész bandát át akarja látni. Egyszer csak a banda mesterévé válik majd.
Ruki: Elképesztő.
Uruha: Korábban, mikor az ének felvétele volt, nem mondtad, hogy „Be ne merj jönni!”? (nevet)
Ruki: Hahaha. Mégis együtt jöttél velem a stúdióba.

━Tehát nincs olyan, hogy Uruha kun ne lenne a stúdióban.
Reita: Nincsen.
Uruha: Azért ez nincs teljesen így. Ez azért van, mert Kai helyett is járnom kell stúdióba (nevet)
Kai: (keserűen nevet) Ez nem igaz. Mondom, hogy én is rendszeresen járok stúdióba.
Reita: De ő csak filmet nézni jár be (nevet)

━Á, igen, hogy utána a tagoknak minél jobb filmeket tudjon ajánlani (nevet).
Kai: Nem, nem, nem.
Ruki: Dehogynem (nevet)

━És Reita kunról mit tudtok mondani?
Ruki: Hm, a kezdeti benyomás óta nem sokat változott. Csak a hawaii-mintás ingét nem hordja már (nevet)
Kai: De az öltözködése szerintem régóta nem változott (nevet)
Aoi: (Reita ruháira néz) Nem változott az, hogy gagyi ruhákat hord.
Reita: Mi neked a gagyi? Ez egy divatos farmer! (nevet)
Ruki: Háát, nem változott. Főleg az nem, hogy állandóan fehér cipőt hord (nevet)
Aoi: Hoppá, ugye, hogy ha így hirtelen megnézed, nem olyan mintha csupa gagyi cucc lenne rajta?
Ruki: Valahogy, olyan durcás lett (nevet)

━Ta-talán túlzás?
Ruki: Túlzás lenne?
Aoi: Túlzás, vagy inkább olyan, mint akinek nincs egy fillérje se (nevet). A tárháza nem sokat változott.
Ruki: A tárházának a szegényessége.
Reita: Mindig csak az én ruháimat szólják meg. Bezzeg, ha egyszer felveszek valami extrábbat, azonnal azt mondják, hogy feltűnősködök (nevet).
Uruha: Főleg a zöld oldalzipzáras pulóveredet (nevet)

━Tehát, amiket szeretsz, azok nem módosulnak sokat.
Reita: Vagy inkább csak a lustaságom nem változott.
Kai: Nem inkább változott? Régebben még kevesebbet is kellett ide-oda menned.

━Pedig, így első ránézésre nem tűnsz lustának.
Ruki: Ha mondjuk szünet van, képes három napig bolti kajákon élni, és ki sem mozdulni a házból.
Reita: Pontosan. A kaja, meg ilyenek tényleg annyira macerásak. A bolti kaja tökéletes. A szüleim persze aggódnak, és mindig küldenek zöldség-dzsúzt.
Uruha: Végtére is, minden, amit eszel, hosszú szavatossági idővel rendelkezik.
Kai: Az étkezési szokásaid sem változtak.

━És Ruki kunnal mi a helyzet?
Reita: Nem változik, és ezért nem is érdekel különösebben (nevet)
Ruki: Magamat sem érdeklem különösen (nevet)
Uruha: Még mindig rejtély számomra, hogy mennyi ruhája lehet.
Ruki: (nevet) Ez semmiféle rejtély! Ezt meg sem hallottam.
Uruha: De hát még az életben nem láttam rajtad kétszer ugyanazt a ruhát.
Reita: És sosem rojtos semmid, mint mondjuk az én pólón ujja (nevet)
Mindenki nevet.
Ruki: Hát én is azt hittem, mikor reggel megláttam, hogy véletlenül mást vettél fel, mint, amit eredetileg akartál (nevet)
Reita: De most a változásaidról van szó, igaz? Például, ha én beszélgetek valakivel, akkor Ruki belepofátlankodik, és kierőszakolja, hogy arról beszéljünk, amiről ő akar.
Ruki: Ez nem a változatlan dolgokhoz tartozik? (nevet)
Uruha: Ha a változásokról van szó, Ruki kevésbé társaságszeretőbb, mint volt.
Ruki: Most mit adod a magányost? (nevet)

━Nem hívnak el annyiszor, és ezért magányosnak érzed magad?
Uruha: Igen, egy kicsit magányos vagyok.
Aoi: Néha, mikor e-mailt kap, akkor nagyon tud neki örülni. Azt mondja olyankor, hogy „Azért vannak még emberek, akiknek szükségük van rám”. (nevet)

━Akkor korábban gyakoribbak voltak az e-mailek?
Aoi: Azt mondta, hogy sokat kérdezősködött, de úgy tűnik, hogy az ő szerepének az ideje lejárt (nevet)
Reita: Ruki egyébként már megtanult nem elhagyni dolgokat. Régen Kai is sokszor hagyott el dolgokat (nevet). De például a parkolóban, a kocsiban hagyta a pénztárcáját, meg ilyenek.
Ruki: Mostanában, ha vásárolok, akkor csak kiveszem a pénzt, és úgy megyek be, mint aki már meg is vett mindent, ezért előfordul, hogy nem is szólítanak „vásárlónak”.

━Hm. Korábban telefont is hagytál már el?
Ruki: Is, meg olyan is volt, hogy elfelejtettem a saját lakásom címét (nevet)

━(nevet) Azt azért nem lehet elfelejteni! Aztán azt gondoltad, meg kéne változnod?
Ruki: Nem gondoltam, csak miután arra koncentráltam, hogy nem szabad semmit elhagynom, egyszerűen megszűnt ez a probléma.
Kai: Vagy csak nem feltűnő, ha elhagy valamit. Mert egy olyan feltűnően mindent elhagyó ember, mint én megjelent.
Ruki: Kai, hidd el, hogy ez megváltozott (nevet)

━Akkor ebben az értelemben önállóbbá váltál.
Aoi: Engem nagyon érdekelne valami… Tudod Kai e-mail címét?
Ruki: Persze.
Aoi: Á, komolyan? Akkor mindegy.
Ruki: (Előveszi a telefonját, és megmondja)
Kai: Fogd be, fogd be (nevet). Egy idő után nem engedi, hogy regisztráljak.
Ruki: Ez itt (Kai), állandóan megváltoztatja a címét (nevet)
Uruha: Tényleg gyakran változtatja.
Aoi: Bizony. Olyankor mindenkinek küldök egy e-mailt, hogy „Nem igaz, hogy már megint megváltoztatta”.
Kai: Nem, nem, nem, azért annyiszor nem változtatom meg.
Mindenki nevet.

━Utoljára Aoi kun maradt.
Reita: Egy ideje már nem kapok tőle a szülinapomra cigit (nevet)
Uruha: Egy ideje már nem küld e-mailt a szülinapomon (nevet)
Reita: Régen, mikor még nem volt pénzünk cigire…
Aoi: Mikor rólam van szó, állandóan ez van (nevet)
Reita: Hát igen.
Ruki: Néha azért szokott adni dolgokat.
Kai: Ez nem változott.
Uruha: Éppen nemrég is kaptam tőle valamit.

━Aoi kun nagylelkű.
Aoi: Ez a kijelentés kissé nagyon meglepett (nevet)
Kai: De azért Aoi nem változott egy kicsit?
Ruki: Sokkal nyugodtabb lett. Régebben olyan volt, akár egy éles kés (nevet). Most a leginkább barátságos, és még a kicsikkel is kedves.
Aoi: Inkább csak elfáradtam.

━Erről az éles késről még szívesen hallanék.
Ruki: Hahaha.
Aoi: Ez csak annyi, hogy makacsabb lettem.
Ruki: És erre reagálva Kai is makacskodni kezd (nevet)

━Kai kun most a lázadó korszakát éli?
Uruha: Napról napra szemtelenebb (nevet)
Reita: Szemtelen? (nevet)
Kai: (keserűen nevet)
Uruha: (Aoira néz) De a ruháid divatosabbak lettek (nevet)
Ruki: Ahhoz képest, hogy volt olyan, mikor még norvég mintás pulóvert hordtál (nevet)

━Felnőtté értél.
Aoi: Felnőtt vagyok. Már nyolc éve.
Reita: Az is megváltozott, ahogy játszol.
Uruha: (nevet) Végre a zenéről beszélünk!
Ruki: Na, akkor kezdjük elölről az egész interjút (nevet)
Uruha: Azt hiszem, komolyan megszerettem a metált.
Aoi: Most, hogy így mondod, nem voltál eddig szégyellős, és rejtegetted, hogy szereted a metált? (nevet)
Ruki: Ha egyszer elkezd gitározni, hihetetlen, milyen hangulatba kerül.

━Általában felnőttként viselkedsz, de ha gitár kerül a kezedbe… Tehát alapvetően a személyiségetek nem változott, de ha előadtok, egy kicsit mindenki változik.
Uruha: Rukiban mindig megvan a tapasztalat, ami ahhoz kell, hogy előadjon. Régebben elég egyszerű énekes volt, de aztán az egyik turnén hirtelen megváltozott.
Reita: Sokkal tudatosabb lett.
Aoi: A hangját is tudja irányítani.
Reita: Igen, igen! Úgy gondoltam, hogy Ruki biztos soha nem csinál ilyesmit! (nevet)
Aoi: Tökéletesen csinálja.

━Na és Reita kun?
Reita: Az, hogy én nem változok, az jó dolog.
Aoi: De mielőtt a színpadra mennénk, előtte nem nagyon jössz elő.
Kai: És már nem is szoktál furcsán mozogni (nevet)
Ruki: Olyan alapos lettél.
Aoi: Valahogy az előadás és az egész érzet is mind gitáralapú volt, ezért régebben én is csak útban voltam mindig (nevet)
Reita: De tényleg, még az első Oneman turnénkon, mikor Fukuokába mentünk, váratlanul leszidott egy staff-os.
Uruha: Komolyan?
Reita: Azt mondta, annak ellenére, hogy basszusgitározok, túlságosan előremegyek a színpadon, vagy valami ilyesmi (nevet)
Uruha: Régen, csak úgy gyakorlás közben még az én helyemig is eljöttél.
Reita: Az csak az volt szerintem, hogy megbotlottam a színpadon (nevet)
Uruha: Aoi meg látta, és görnyedezve nevetett (nevet)

━Akkor az, hogy basszistaként biztonságérzet alakult ki benned, az változás.
Ruki: Úgy emlékszem, hogy régebben Uruha többször volt útban (nevet). De volt olyan is, hogy azt mondta, „Várj egy kicsit”, és utána üvöltözve rohangált körbe-körbe.
Uruha: (nevet) Saját képzeletemet túlszárnyalva, annyira izgatott voltam a koncert miatt, hogy átmentem gyorsított felvételbe.
Kai: Régebben többet is mozogtál, de most csak úgy megállsz egy helyben.
Ruki: A szólamai is megváltoztak. Régebben több volt a keserűen síró gitárhang, mostanában pedig inkább a szólókra koncentrál. Azoknak viszont minden egyes dallama egyre részletesebb és részletesebb.
Aoi: A dallamban megjelenő ragaszkodások is maradéktalanul eltűntek. Nagyon sok mindent próbál elérni. Én persze nem tudhatom (nevet)

━Megjelenik a mélyen érdeklődő éne.
Aoi: Még gitárosként is meglepő, hogy ennyire belemegy a részletekbe.
Reita: Kai pedig szép lassan, fokozatosan elkezdte önmagát adni.
Ruki: Régebben azt mondta, hogy ő dobol, és ezért nem akar feltűnő lenni. Ezért lett ő a legbátortalanabb a the GazettE-ben (nevet). De ő talán mégiscsak fel akar tűnni.
Aoi: Most, hogy mondod, régen tényleg mondta, hogy nem akar feltűnő lenni.
Uruha: Igen, igen. Mikor hazamentünk egy-egy koncertről, már mindenki aludt a kocsiban, Kai meg végig ilyeneket mondott nekem. Például, hogy „Én lefelé nézve dobolok”.
Kai: (nevet)
Uruha: Mostanában viszont nagyon sokféleképpen próbálgatja, hogyan tudja megmutatni önmagát.
Ruki: Kai talán kegyetlen, talán olyan, mint egy kedves báty, ez majd mostantól válik érdekessé.

━Ilyen értelemben neki változott a leginkább a stílusa?
Aoi: Megváltozni megváltozott. De inkább még csak keresi, nem igaz? (nevet)
Kai: (nevet)
Ruki: Mi lesz majd ennek a vége…
Aoi: Már a dobszettek között is van, amelyikhez jobban ragaszkodik.

━Kíváncsian várjuk, hogyan alakulnak majd a dolgok. És most, a közepébe belevágva átváltanék a most megjelenő új kislemezetekre, a [SHIVER]-re, és szeretném megtudni, milyen gondolatok közepette alkottátok meg ezeket a számokat.
Aoi: Ez a szám pont akkor született, mikor a the GazettE környezete is megváltozott, és úgy gondolom, ez a rajongókat is érzékenyen érinti. Bandaként a megmásíthatatlan pontjainkra összpontosítottunk, és meghánytuk-vetettük, hogy melyik szám lenne a legalkalmasabb. Végül a választásunk a [SHIVER]-re esett, mint fő dalra.

━Ebben benne van a banda egy olyan oldala, ami eredetileg is hozzátok tartozott?
Aoi: A leginkább GazettE-s dal. Mostanában sok olyan számot csináltunk, amik olyan tömények voltak, de egy olyan dal, mint ez, amiben megvan a dallamosság és az agresszió is, mindig is bennünk volt.

━Ha jól megnézzük a [SHIVER]-t, ezt a pörgős és popos számot, az újdonság érzése is felébred bennem.
Aoi: Á, igen, a szólamok összeállítása elég felnőttesre sikeredett. Ha korábban csináltuk volna, sokkal zajosabb lett volna.

━Valóban, a mostani felépítése egy dalnak másabb.
Aoi: Most megértettük, hogy a saját énünket is bele kell építenünk a dalokba.
Ruki: Ha hamarabb kellett volna, biztos nem akartam volna kislemezként kiadni ezt a számot.

━Hogyhogy?
Ruki: Mert ettől keményebb, jóval sötétebb számot választottam volna. De aztán mikor később visszanéztem, arra gondoltam, talán jobb, ha nem ragadunk le egyetlen lehetőségnél. Akkor készült el a [SHIVER]. Egyenes, pörgős, és azonnal hallani rajta, hogy mi alkottuk.
Reita: A környezet megváltozott, de a stílus, amiben alkotunk, alapjaiban véve nem, csak annyi történt, hogy kiadót váltottunk. Mindenki beleegyezésével döntöttünk így, de semmi nem változik, és annak érdekében, hogy the GazettE stílusát megmutassuk ez a kislemez tökéletes.

━Tehát teljes önbizalommal adjátok ki ezt a kislemezt.
Reita: Így van. Bárki bármit mondhat, az nem fog befolyásolni minket.
Uruha: Ha valaki hirtelen belehallgat a kislemezbe, annak azt kell sugároznia, hogy „Ez a jelenlegi the GazettE!”. Amit mi elképzeltünk, ahhoz a [SHIVER] állt a legközelebb, ezért választottuk ezt. Ha például a tévében hallja valaki a számot, akkor a dallamnak csak egy része az, ami a szám hangulatát meghatározza. Úgy kellett megcsinálnunk, hogy egyetlen dallamból egyértelmű legyen a dal összképe.

━Egy pillanat alatt magával ragadó szám.
Uruha: Ilyenre volt szükségünk.
Kai: A törekvés, a küzdelem mindig is küzdelem marad számunkra, de a mostani helyzet, hogy megváltoztak a körülmények, egyúttal azt is jelenti, hogy a hozzáállásunk is megváltozott, valamint új célokat találtunk, és ezek felé fordulva, ez az első lépés, amit megtettünk.

━Új célok? Mint például?
Kai: Erről bővebben még nem beszélhetünk, de az az érzésem, hogy a célok felé az első igazi lépcsőt ez a kislemez jelenti.

━És amiről beszélsz, egy teljesen új cél? Vagy már régebb óta az?
Kai: Hát, ez ilyen magától értetődő cél.

━A mostani kislemez a jelenlegi the GazettE-hez viszonyítva kissé popos, de elmaradhatatlanul megvannak benne a bandára jellemző sajátosságok is. Ha ételhez hasonlítanám, olyan, mintha a nyelvünk lezsibbadna (nevet). Tüskéi vannak, azt hiszem. Azt gondolom, hogy ezt azok is érzik, akik hallgatják.
Aoi: Ha a tüskék eltűnnének, már nem lenne rock.

━Utoljára, a most kezdődő [NAMELESS LIBERTY SIX BULLETS] turnéval kapcsolatban mire számítotok? Van valami, amit már pontosan tudtok?
Ruki: Még mindig sok eldöntetlen dolog van. Még eltart egy darabig.
Reita: Az alapjai már megvannak. Sokkal erőteljesebb lesz, mint a korábbi koncertek, szerintem.

━Olyan látvány, amilyen eddig még nem volt?
Ruki: Vagy inkább, úgy érzem, az eddigieket túlszárnyaló látványos, részleteiben is kidolgozott koncertet fogunk előadni. A látvány is lenyűgöző lesz, és egy kicsit több lendület is lesz benne.
Aoi: Az eddigieket megtartva, de túllépve és tökéletesítve szeretnénk fellépni.
Uruha: Olyan turné lesz, amiben nincsenek homályos részletek, mindent pontosan kidolgozunk, és megtervezünk. Ha nem járunk mindig egy lépéssel előrébb, nem figyeljük a következményeket, nem érjük el, amit kitűztünk magunk elé. Ilyen szempontból elég szigorú turnénak nézünk elébe.
Ruki: Azt is teszteljük, hogy meddig tudunk elmenni.
Aoi: A „NAMELESS…” nevet viselő turnék közül ez már a második. Egy kicsit kihívás is.

━Összemérhető lesz a négy éve látott képpel.
Aoi: Így van. Az akkori turné is kihívás volt, és az akkori érzéseinket nem feledve akarunk most is fellépni.

━Kai kun is mondta, de akkor ez a turné az új célokra fókuszáló turné is egyben.
Aoi: Végül is, összegezve, igen, ilyen turnéra számítunk (nevet)


Q1: Mi a leginkább felfrissítő látkép számotokra?
Ruki: Az alvó kutyám látványa.
Uruha: Mikor kilépek az ajtón reggel, és a verandáról nézelődöm.
Aoi: Mikor a szülőhelyemen látom a tágas eget, a természet egyszerűségét.
Reita: Mikor reggel felkelek, és a tükörbe nézek… Nem, ez csak vicc volt, a szobámban tudok felfrissülni.
Kai: A kék ég, mikor nincs pára, és száraz a levegő. Tehát évente csak egyszer-kétszer frissülök fel igazán.

Q2: Mit tesztek, ha megfáztok?
Ruki: Azonnal orvoshoz megyek. Néha még infúziót is kapok.
Uruha: Veszek két liter amino-pótlót, megiszom, és alszom.
Aoi: Hiszek benne, hogy nem fázom meg, és tényleg nem fázom meg.
Reita: Alszom. Amíg nincs 39 fokos lázam, tutira nem megyek orvoshoz.
Kai: Olyan dolgokat eszek, amiben sok a vitamin.

Q3: Mi az, amit az élethez fontosnak tartasz?
Ruki: Törekvés.
Uruha: A fejlődésre való törekvés. Ha ez nincs, az ember élőhalott.
Aoi: Az, hogy meggondoljuk, mivel lehet pénzt előteremteni. A szeretetről nem tudok nyilatkozni, mert nem értek hozzá.
Reita: Hogy szeressem önmagam.
Kai: Talán nyilvánvaló, de a hála.

Q4: Milyen állatot szeretnél egyszer tartani?
Ruki: Egy pont ugyanolyan színű csivavát, mint amilyen most van.
Uruha: A világon a legokosabb kutyát.
Aoi: Nincs szükségem semmire. Természetemből adódóan képtelen vagyok másokkal törődni.
Reita: Pingvint. Olyan aranyos, mikor a hasán csúszik.
Kai: Rövidlábú macskát (angolul munchkin). Kicsi, és aranyos.

Q5: Mi az a zene, amit mostanában hallgatsz?
Ruki: Mostanában állandóan technot hallgatok.
Uruha: Helyzettől függ. A kocsiban felfrissítő zenét.
Aoi: A GazettE turnékon hallgatott számokat. Emlékeket hoz felszínre.
Reita: The peanuts-ot, meg régebbi számokat. Olyanokat, például, amiket a családommal énekeltünk, mikor karaokézni mentünk.
Kai: A Reitáról kölcsönkapott Michel gan elephant koncert DVD-t.