2010. szeptember 23., csütörtök

アンティック-珈琲店-(Antikku-Café-) - alone

Itsu kara kodoku wo kanjite ikitekita?
Mióta élek már úgy, hogy a magány vesz körbe?
Itsu kara kyori wo kanjite sugoshitekita?
Mióta élek már úgy, hogy érzem a távolságot?

Itsudemo boku ha motteita yo, minna no attakai nukumori
Mindig is elért hozzám mindenki lágy kedvessége
Kitai mo shiteita. Keredo mou dare mo te wo sashinobete ha kurenai
Vágytam is rá. De most már senki nem nyújtja felém a kezét

Hitori de iki, hitori de uta utai. Istudemo sugoshitekita
Egyedül akarok élni, egyedül akarok énekelni. Mindig is így volt.
Arifureta yasashisa ja ima ha mou todokanai
A túlcsorduló kedvesség már nem ér el

hitori de iru kono kodoku ga
ebbe a magányba, ahol vagyok

Itsukara egao wo furimaku koto ni nareteita?
Mióta szoktam meg, hogy örökké mosolygok?
Itsukara hontou no egao wo ushinatteita?
Mikor vesztettem el az igazi mosolyomat?

Tsuyogaru koto shika dekinakute, amaeru koto sura dekinakute
Mindig próbáltam magam erősnek mutatni, nem tudtam soha kedves lenni
Ai no tomoshisa ni furueteita yo. Subete ga hanareteiku you de
Reszkettem a szeretet hiányában. Minden eltávolodni látszik

Tokeijikake no shiawase ha boku wo okizari ni shiteitta
Az eltelt idő boldogsága egyedül hagyott
Kekkyoku nanimo kamo kuzureochiteitta
Végül minden szétporladt

Hitasura sakenda mijuku na uta ha ichiban daijina kimi tachi wo
Az őszintén énekelt, éretlen dalom, titeket, akik a legfontosabbak,
ashita he tsurete ikezu, sora ni kieteiku
nem segített át a holnapba, beleveszett a levegőbe

Aosugita ano sora ha boku ni ha mabushiku mienakatta
Számomra a ragyogó kék ég nem volt vakító
Todokanai utagoe ha ai wo surinuketeku
A hallhatatlan hangomból kivész a szeretet

Hitori de iki, hitori de uta utai. Itsudemo sugoshitekita
Egyedül akarok élni, egyedül akarok énekelni. Mindig is így volt.
Arifureta yasashisa ja ima ha mou todokanai
A túlcsorduló kedvesség már nem ér el

Itsu no hi ka kieru you ni
Remélem, egy nap, eltűnik

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése