Hora nandodemo takaku toberu ki ga shiteta ne bokura
Nézd akárhányszor is éreztük, hogy magasra tudunk repülni
Aa konna ni mo sora ha kantan ni ima wo akaruku terashiteshimau
Aa hogy lehet, hogy az ég ennyire egyszerűen világosan világítja meg a jelent
Modoritakute hohaba wo sebamete
Vissza akarok térni, lelassítom a lépteimet
Ashiato keshite utau? Kimi no hou he
Eltörölve a lábnyomaimat éneklek? Egyre csak feléd
Ima kimi ni aitai boku ha ukabenai kumo
Most látni akarlak bénult felhő vagyok
Kimi to iu sora ga nai to tadayoenai
Ha nem vagy ott, mint ég lezuhanok
Nee wasurerarenai wasuretai noni hora mada
Nézd, nem tudom elfelejteni pedig el akarom, de látod, nem megy
Iku michi ni mayotte tohou ni kureru
Eltévedek az úton, kifogyok az uticélokból
Karamaru kioku ga itai
Fájnak a körbefonó emlékek
Nokotterunda tsunaida sono te no
Itt maradt az összekulcsolt kezeink
kankaku no ondo mune no koe ga
érzetének melege a szíved hangja
Boku ni kureta egao boyakete hoshii hayaku
A nekem adott mosolyod szeretném, ha gyorsan megfakulna
namida de nijinda tegami no you ni
mint egy könnyel áztatott levél
Yurari yureta kieta boku ha mada koko ni iru
Inogva eltűntem, de még itt vagyok
Kioku ga kumo ni naru sono hi made
Míg az emlékeim felhővé nem válnak
Ima kimi ni aitai boku ha ukabenai kumo
Most látni akarlak bénult felhő vagyok
namida de nijimaseta omoide to
a könnyekkel elhomályosított emlékekkel együtt
Yurari yureru kimi ha isora ni ukabu rairakku
Inogva forogsz te, szigeten úszó orgona
Jikan to kaze ni mi wo makaseyou
Az időre és a szélre bízom magam
Toberu takaku nandodemo
Magasra szállok akárhányszor
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése