AnCafe - Meguriaeta kiseki （アンティック珈琲店・巡りあえた奇跡）

Tomedonaku tsudzuku aoi sora de bokura wa issho ni
A végtelen kék égen mind együtt vagyunk
Hatenai mirai ni fuan motte tatakai tsudzukeru
A beláthatatlan jövőtől tartunk, de tovább küzdünk

Kizu wo otte kawaita kokoro kakusazu ni mizu wo ageyou
Megsebződünk, de kiszáradt szívedet ne rejtsd el, adunk neki vizet


Kanashii toki hora issho ni itami wo wakete namida wo nagasou
Mikor szomorú vagy, megosztva a fájdalmat, hullassuk a könnyeket
Hitori bocchi ni kanjitemo bokura ha kimi wo matteiru
Még ha egyes-egyedül is érzed magad, mi mindig várunk téged

Kagirareta toki no naka de donna koto ga dekiru darou
Egy csupán behatárolt időn belül mire vagyunk képesek?
Tama ni ha ikiru koto ni inochi wo kakete ganbarou
Néha fel kell áldoznunk az életünket, hogy élhessünk


Ase wo nagashi namida wo nagashi atsuku natte okesa ni waraou
Sok izzadtsággal, sok könnyel, feltöltődünk, nevessünk hangosan

Shinjite miyou hora isshoni egao kara subete ga hajimaru yo
Próbáljunk bízni együtt, minden egy mosollyal kezdődik
Yakusoku shiyou itsuka kimi ha yasashii kaze ninaru koto wo
Tegyünk ígéretet, hogy egyszer majd lágy szellővé válsz


Kizu wo otte kawaita kokoro kakusazu ni mizu wo ageyou
Megsebződünk, de kiszáradt szívedet ne rejtsd el, adunk neki vizet


Kanashii toki hora issho ni itami wo wakete namida wo nagasou
Mikor szomorú vagy, megosztva a fájdalmat, hullassuk a könnyeket
Hitori bocchi ni kanji te mo bokura wa kimi wo matteiru
Még ha egyes-egyedül is érzed magad, mi mindig várunk téged
Korekara saki mo zutto issho ni me ni utsuru mono subete wo aishi
Ezek után is mindig szeretni fogom a szemembe ötlő dolgokat
Meguriaeta kono kiseki wo tsuyoku daite ikite yukou
Éljünk szorosan magunkhoz ölelve ezt a visszatérő csodát


Korekara saki mo zutto issho ni
Ezek után is mindig együtt
meguriaeta kono kiseki wo
ezt a visszatérő csodát

AnCafe - Orange Dream （アンティック珈琲店・オレンジ色の夢）

Shiroku kiri ga furikakaru kyori ga tsurakatta
Fájdalmas volt a távolság, amit fehéren szórt be a köd
Yasashiku miseta hohoemi wo omou to kokoro ga itakute
Ha a kedves mosolyodra emlékszem, megfájdul a szívem

Tawai mo nai kaiwa shita ne iroiro kenka mo shita ne
Bolond beszélgetések, vitatkoztunk is nem egyszer
Saigo made arigatou sakendeita no mo chanto uketometeita yo
Köszönöm, hogy kitartottál mindvégig, hogy azt is jól kezelted, ha kiabáltam


Fukinukete yuku kaze fukinukete yuku nukumori ga ai no uta tachi wo hakonde kite
Keresztülfújó szél, keresztülfújó melegség, vigyétek magatokkal a szeretet dalait
Nagasarete yuku kumo fui ni hikari wo kakushite orenji no egao dakezuni nemurimashita
A felhő, amit elengedtem hirtelen elrejti a fényt, úgy aludtam el, hogy nem tudtam magamhoz ölelni a narancssárga mosolyt


Kimi ha takaramono nokoshi boku ha nani wo nokoseta no?
Te kincseket hagysz magad után, én vajon mit hagyok?
Kotae kirezuni miseta ano hi nagashita namida de
Az akkori könnyekkel, amiket képtelen voltam visszatartani
yasashisa wo nokoseta to shinjite miyou to omoimashita
bízom benne, hogy csak kedvességet hagytam itt

Kazeatari ga tsuyoku donna kewashii michi sae taisetsu na mono wo mamotte yuku
A szembeszél erős, de bármilyen meredek legyen is az út, megvédem a számomra fontos dolgokat
Itsunohika kono kyoku ga kimi no sunderu sono machi de nagareru yume mite shizuka ni nemurimashita
Azt álmodtam, hogy egy nap ez a dal megszólal a te városodban, így aludtam el


Mado kara sasu asu he no hikari minna ga matsu tobira wo akeyou
Az ablakból a holnapot megvilágítja a fény, nyissuk ki a kaput, amire mindenki vár


Yume wo kokoro ni kizanda wakare ha tsuyosa ni kawaru
Az álmokat a szívembe véstem, a búcsú erőssé tesz


Fukinukete yuku kaze fukinukete yuku nukumori ga ai no uta tachi wo hakonde kite
Keresztülfújó szél, keresztülfújó melegség, vigyétek magatokkal a szeretet dalait
Nagasarete yuku kumo fui ni hikari wo kakushite orenji no egao dakezuni nemurimashita
A felhő, amit elengedtem, hirtelen elrejti a fényt, úgy aludtam el, hogy nem tudtam magamhoz ölelni a narancssárga mosolyt
Kazeatari ga tsuyoku donna kewashii michi sae taisetsu na mono wo mamotte yuku
A szembeszél erős, de bármilyen meredek is legyen az út, megvédem a számomra fontos dolgokat
Kappu ni afureru you na ikutsumo no omoide wo yume ni tsumekonde utaimashita
A temérdek emléket, mint a poháron túlcsorduló víz, belesűrítem az álmaimba
Egao de arigatou sayounara genki de ite ne to
Mosolyogva mondom: Köszönöm, vigyázz magadra

AnCafe - Nyappy in the world 3 （アンティック珈琲店・ニャッピ３）

Kawaritsuzuketeru mirai ni torinokosarenagara mo hisshi ni
Még, ha az állandóan változó jövő maga mögött is hagy minket,
oashisu wo motomeru you ni bokura no tabiji ha tsudzuku
rendületlenül keressük az oázist, az utazásunk folytatódik


Shita wo mukisugiru bokura ha kireina sora wo miotoshigachi
Mindig csak lefelé nézünk, a szép eget hajlamosak vagyunk nem észrevenni
Hatenai yume hatearu ima kabe ha aru kedo kowasou
Végtelen álom, véget érő jelen, van egy fal, de döntsük le


Atarashii asayake ga kinou made no nigori wo wasuresasete kureru
A felkelő nap új sugarai elfeledtetik velünk a tegnap borússágát
Saa te wo nobasou
Nyújtsuk hát ki a kezünket


Migite ni yuuki wo hidarite ni yume nose
Jobb kézben bátorságot, balkézben álmokat tartva
Kakushin ni michita te de kakageyou
Hittel feltöltött kezekkel repüljünk
Hoshou no nai asu me wo toji shinjite
A holnapban nincs bizonyosság, hunyd le a szemed, higgy
Atomodori nante yurusarenai
Visszalépés nincs
Ima made no semai sekai ni BYE-NYAPPY
Az eddigi szűk világhoz: ÉG VELED-NYAPPY

Hito no itami ni mukanshin jibun no itami ni ha binkan
Mások fájdalmát nem tudjuk átérezni, a sajátunkat túl erősen érezzük
Sugiru bokura ha itsunohika omoiyari wo okizari ni
Egyszer majd kivész a világból az együttérzés

Ima sugu tobidasou mie toka puraido de dekita torikago wo
Most azonnal repüljünk ki a hiúságból és büszkeségből létrehozott kalitkából
Saa te wo hirogete
Tárd hát szét a kezed

Migite ni omoiyari hidarite ni LOVE nose
Jobbkézben együttérzés, balképzben SZERETET
Aijou ni michite te de hirogeyou
A szeretettel feltöltött kezek kitárulnak
Donnani ookina kiseki mo okoseru
Bármilyen csodára képesek vagyunk
Bokura ni teki nado nai darou
Nincs ellenségünk
Hokorubeki nakamatachi he LOVE-NYAPPY
A barátaimnak, akikre büszke lehetek: SZERETET-NYAPPY


Atarashii asayake ga kinou made no nigori wo wasuresasete kureru
A felkelő nap új sugarai elfeledtetik velünk a tegnap borússágát
Saa te wo nobasou
Nyújtsuk hát ki a kezünket


Migite ni yuuki wo hidarite ni yume wo nose
Jobbkézben bátrorságot, balkézben álmokat tartva
Kakushin ni michita te de kakageyou
Hittel feltöltött kezekkel repüljünk
Hoshou no nai asu me wo toji shinjite
A holnapban nincs bizonyosság, hunyd le a szemed, higgy
Atomodori nante yurusarenai
Nincs visszalépés
Ima made no semai sekai ni BYE-NYAPPY
Az eddigi szűk világhoz: ÉG VELED-NYAPPY
Hokorubeki nakamatachi he LOVE-NYAPPY.
A barátaimnak, akikre büszke lehetek: SZERETET-NYAPPY

girugämesh - NITRO-09

FLAME FIRE !!
LÁNGOLÓ TŰZ !!

Kamitsuite kuru udaru atsusa wo
Ráharapok a forrásban lévő melegre
Joumyaku ni injection shitara
Ha a vénámba injekciózok,
bai trip shita high de crazy na bomb
többszörös „repülés”, magasan, őrült bomba
Bakuhatsu wo ima subete nomihose
A robbanás egészét nyeld le


FLAME FIRE !!
LÁNGOLÓ TŰZ !!
Taemanaku kogase
Égj szüntelenül
FLAME FIRE !!
LÁNGOLÓ TŰZ !!
Moeagare brain
Égj porrá, agy


Toketeku risei hada wo tsutatte
A szétolvadó értelem követi a bőr vonalát,
kosureai underground wo
a hozzádörzsölődő alvilágot
Nobosete you give up? yasumeba jigoku
Megszédültél, és feladod? Ha pihensz, a pokol vár
Tomaru koto naku hashiri tsudzukero
Megállás nélkül csak rohanj tovább

FLAME FIRE !!
LÁNGOLÓ TŰZ !!
Taemanaku kogase
Égj szüntelenül
FLAME FIRE !!
LÁNGOLÓ TŰZ !!
Moeagare brain
Égj porrá, agy


Yakitsukete ima go fight
Égesd az emlékezetedbe, most indulj, harcolj
teritsukeru kono light
a ragyogó fénnyel
Shakunetsu kanji oh yeah!!
Az elviselhetetlen hőség érzése, oh yeah!!
Zecchou ni natte to HELL
Ha elérte a maximumot, a POKOL befogad


Kamitsuite kuru udaru atsusa wo
Ráharapok a forrásban lévő melegre
Joumyaku ni injection shitara
Ha a vénámba injekciózok,
bai trip shita high de crazy na bomb
többszörös „repülés”, magasan, őrült bomba
bakuhatsu wo ima subete nomihose
A robbanás egészét nyeld le

FLAME FIRE !!
LÁNGOLÓ TŰZ !!
Taemanaku kogase
Égj szüntelenül
FLAME FIRE !!
LÁNGOLÓ TŰZ !!
Moeagare brain
Égj porrá, agy


FLAME FIRE !!
LÁNGOLÓ TŰZ !!

DEMONS

2011 június 15-én megjelenik a BORN 「DEMONS」, vagyis "DÉMONOK" című kislemeze.
A kislemezen további két számnak jut hely: 2. GARBAGE 3.[beauty;beast].

Továbbá eldöntetett, hogy a BORN 2011 október 11-én egy oneman-koncert keretén belül a Shinjuku BLAZE-ben lép fel.

Ruki - ROCK&READ033 (első rész)

Körülbelül öt éve jelentél meg utoljára ennek a magazinnak a lapjain.
Így van, így van. Régen volt, hogy utoljára itt voltam.
Mostanában azt mondtad, hogy nincs egy hely, ahol hosszan tudnál beszélni, így aztán most elejétől a végéig szeretném meghallgatni a gondolataidat. Előző alkalommal a debütálásotokig vezető útról beszéltél, most viszont „Debütálástól a Tokyo Dome-ig vezető út” lenne a téma. Hogyan változtak az érzéseid, gondolataid, szeretném, ha elmondanád.
Köszönöm szépen. Tényleg így van egyébként, mostanában annyi minden gondolkodom, annyi mindent el akarnék mondani. De nincs olyan hely, ahol ezeket rendesen el tudnám mondani.
Hát ma annyit beszélhetsz, amennyit csak akarsz (nevet).
Köszönöm (nevet). Általában, ha azt mondom, hogy szeretem határozottan elmondani a véleményem, mindig azt kérdezik, hogy „Mi a visual kei?”. Számomra majdnem teljesen mindegy, hogy mi az a visual kei, de ha ezt mondanám, szinte biztos, hogy figyelmen kívül hagynák. Mi lenne, ha egyszer tényleg megmondanám? Különösen, ha Mashita sannal, vagy Takeshi sannal beszélek, abból mindig ilyen mélységekbe merülő beszélgetés kerekedik ki.
Ahahaha. A művészek biztosan így vannak vele, de mi is néha úgy érezzük, hogy nagyon sokat tudunk egy adott témáról. Néhány riporter nem hallgatja meg egy adott együttes zenéjét, de ennek ellenére a kinézetükből megítélve lenézi őket, és azt gondolja, hogy milyen primitívek. Azzal, hogy lenézik az interjú alanyát, csak egy furcsa büszkeséget, gőgöt építenek fel magukban. Néha azt gondolom, hogy mire ilyen büszkék?
Ahahaha. Mindig is fel volt vágva a nyelved (nevet). De tényleg így van. Általában azt mondják, hogy „Hogy őszinte legyek, voltak előítéleteim”. Vagyis, igazából lenézett, és ha azt is mondja, hogy „Miután rendesen meghallgattam a zenéteket, eltűntek ezek az előítéletek”, egyáltalán nem leszek tőle boldog. Ilyen „Mivan?!” érzés. Nem örülök, ha ilyeneket mondanak.
Ebből a néhány mondatból teljesen kitűnt, hogy milyen ember vagy. Olyan ember vagy, aki nagyon határozott önmagát illetően és nem táncolsz úgy, ahogy mások fütyülnek, ez most nagyon érződött. Mikor meghallgattalak titeket, emlékszem azt gondoltam, hogy ez jó minőségű, tehetségesek is, de ehhez hozzátartozik a beszéd-stílusod is. Előbb le vagy ejtve, aztán meg megdicsérnek.
Ahahaha. Tényleg így van. Felnőttek vagyunk már, tudom, hogy megy ez. Az, hogy megért-e minket, vagy sem, azután, hogy meghallgatta a zenénket, azt érezni. Mikor a magazinokban koncertbeszámoló jelenik meg, annál nagyon látszik. Ha olyan írta, aki tényleg figyelt ránk, azt érezzük mi is, a rajongók is. Megírják nekünk levélben, hogy „Ennek meg ennek a magazinnak a koncert-beszámolója nagyon jó”. Talán ugyanígy van az interjúknál is. Bár sokszor gondolkodom azon, hogy csak a visual kei miatt lenéznek minket, és előítéleteik vannak? Sokszor a visual kei előadók közül is sokan semmit nem gondolnak magáról a műfajról. Visual kei, de ez nem arról szól, hogy nem tudunk elszakadni ettől, és nem értem miért fogalmazódnak meg ilyen gondolatok a riporterekben.
Egyébként is, a visual kei nem a zenei műfajra vonatkozik, és furcsának tartom, hogy megkülönböztetik a rock-tól.
Én is így gondolom. És mostanában nagyon sokan mondják, hogy eddig nem mondták senkinek, de régóta rajongók. Nagyon boldoggá tesz, hogy régóta hallgatja a mi zenénket, de miért titkolta eddig? Talán szégyellte, hogy szereti a GazettE-t? Ez is valahol egy előítélet. Ha jól megnézzük, egy olyan világban élünk, ahol az emberek nagy része a kinézet alapján bíráskodik.
Így van.
De mi ezzel a kinézettel együtt vagyunk a GazettE. Mivel a magazinok átlagos trendjétől eltérőek vagyunk, sokszor mondják, hogy szedjük le a sminket, meg ilyenek, de nem, nem, nem, mi ezzel együtt, így vagyunk a GazettE. Én minderre büszke vagyok, és így akarom ezt továbbra is csinálni. A zenénkre, a dalszövegekre, a GazettE nevű banda logójára, a CD-borítókra, a ruháinkra, mindenre. Ezért, ha mondjuk vége egy fotózásnak, természetes, hogy a képeket lecsekkoljuk, de a magazin színösszeállítását is leellenőrizzük. Elég macerás, és biztos utálatosnak gondolnak, amiért ilyen részletekbe menően biztosra akarok menni. A szám hangulatával kapcsolatban is fontos, hogy hogyan látnak minket külső szemmel, ezért ha azt mondom, hogy a mostani képek legyenek fekete-fehérek, akkor olyanokat mondanak, hogy kár a színes képekért, meg hogy egy magazint jobban el lehet adni, ha színes, és ilyenkor annyira csalódott leszek, ez elkeserít. Ez azért kell, mert az együttes koncepcióját figyelembe kell venni, mert mi ezzel együtt vagyunk a GazettE. Nem akarom, hogy olyan dolgokat csináljanak nekünk, ami nem mi vagyunk. Ezért, ha azt mondják nekem, már csak azért sem fogom leszedni a sminket, hogy velük együttműködjek. Ez vonatkozik a ruhákra is. "Maga mellett ez nem egy könnyen megváltoztatható dolog", mondom olyankor. Ez nem makacsság, csak ha megkérik, hogy vegyem le mondjuk a napszemüvegem, akkor azért nem teszem meg, mert ez hozzátartozik az aktuális kinézetemhez. Olyankor meglepődnek, hogy más együttesekben is vannak emberek, akiken napszemüveg van, de ők leveszik, és csak a visual kei-sekkel ilyen nehéz? Ilyen megkülönböztetések is vannak. Ez most talán furcsa lesz, de ha DEMON KAKKA-nak azt mondanák, hogy ne sminkelje magát, az ugyanolyan. DEMON KAKKA azzal a sminkkel együtt DEMON KAKKA, ez csak ennyi.
Pontosan. Olyan, mint Kobukuro napszemüvege, nem? (Kobukuro egy japán előadó, aki sosem veszi le a napszemüvegét – a szerk.)
De, igen (nevet). Sőt, még azt mondják neki, hogy milyen makacs! Ha megint ilyenekről beszélünk, előjön majd a „A felnőttek…” szöveg (nevet).
De ha máshonnan nézzük az ilyen felnőttek szemszögéből a GazettE igazi HEADACHE MAN, nem igaz? (nevet) A fejfájás okozója.
Ahahaha. Valóban (nevet). Ezt már régóta mondom. És ez most sincs másként.
De ez szerintem nem feltétlenül rossz dolog. Sok olyan van, hogy azok köré gyűlnek többen, akik eladhatók, de nem mondanak el nekik semmit. És ha fejfájás okozói eladhatóak lennének, már nem is lennének a fejfájás okozói.
Ez így van. Tényleg így van. Őszintén szólva mi is úgy gondoljuk, hogy ha eladhatóbbak lennénk, akkor, akik támogatnak, azok is megváltoznának. Igazából a major debütálás óta mostanáig is volt tapasztalatom ezzel kapcsolatban. Aztán ezért jött létre a Hyena.
A Hyena-t 2007 februárjában adtátok ki. Akkoriban ilyen érzésed volt?
Igen. 2005 decemberében major debütáltunk a King Records-tól, és következő évben, 2006 májusában volt a „Nameless Liberty Six Guns” turnéfináléja a Nipponbudoukanban, de hogy őszinte legyek, nem fogyott el minden jegy. 2005 szeptemberében a „gama – the underground redcockroach” fináléja a Nemzetközi Fórum Termében volt, de ott sem fogyott el az összes jegy, és akkor jelentettük be, hogy fellépünk Budoukanban. Most hogy így belegondolok, biztos azt gondolták sokan, hogy még a Nemzetközi Fórumot sem tudtuk megtölteni, akkor hogy sikerülhetne Budoukan. De a bandának szüksége volt erre a robbanásszerű ösztönzésre. Ha nincs ilyen, a banda nem fejlődik. Ha örökké ebben a lagymatag állapotban maradunk, és elkényelmesedünk, soha nem fejlődünk sehová. Nem hittem, hogy meg fogjuk tölteni a Budoukant, önbizalmam sem volt túl sok, de úgy gondoltam, van értelme megcsinálni. De aztán Budoukan után egyre több helyre mentünk, elkezdték egyre többen ismerni a GazettE-t, egyre több olyan rajongónk lett, aki támogatott minket, ebben az időszakban ezt nagyon lehetett érezni. Ezzel egy időben az olyan visszajelzések száma is megnőtt, hogy „Az elején előítéleteim voltak”, vagy „Félreértettelek titeket”. Azt gondoltam, hogy borzasztóan a külső alapján ítélnek.
Ezt milyen emberek mondták neked?
Az újabban megjelent média-személyiségek, vagy az újabban velünk kapcsolatba került emberek. A Cure, meg a többi visual kei újság, akik a kezdetektől fogva ismertek minket, sosem mondtak ilyeneket, ők a zenénk alapján alakítanak ki rólunk egy képet, de a többi újság munkatársa, vagy azok, akik azóta foglalkoznak velünk mióta úgymond népszerűbbek lettünk, ők valószínűleg úgy láttak minket. Így elmúlik a szimpátia. De ez nem csak az újságokra vonatkozik, természetesen. Igazából olyanok is mondtak már nekem ilyeneket, akik a zenével foglalkoznak. Az ilyen emberek ne külső alapján ítéljenek már. Ha olyanokat mondanak, hogy „Voltak előítéleteim, de a GazettE teljesen más, mint a többi visual kei együttes”, akkor sem vagyok boldog, egyáltalán. „Mi ez a hülyeség?”, gondoltam. Meg azt, hogy túl sokan mondják ezt. A hízelgéssel nem mennek semmire, egyáltalán nem tudok őszintén örülni ezeknek. Pontosan tudom, hogy milyen jelentés van annak az embernek a szavai mögött.
Értem. Aztán megszületett a Hyena.
Igen. Ha eladhatóak vagyunk, akkor nyüzsögnek körülöttünk, de ha nem, akkor egy pillanat alatt otthagy mindenki. Ezért kell határozottnak lennünk magunkat illetően, csak magunkban bízva tudjuk ezt továbbra is folytatni. Saját magunkat csak mi magunk tudjuk megvédeni. Most, hogy itt van a Tokyo Dome-os fellépés, talán több ember fog jönni, mint eddig, de nem változik semmi. Valamilyen értelemben úgy is éreztem, hogy a határ a művész és a híresség között ezzel a fellépéssel eltűnik. De ezt az egyet nagyon nem akarom. Hiszen mi mindig is banda voltunk, együttes, nem pedig hírességek. Nem akarunk felkapottak lenni. Nemrég volt egy olyan időszak, mikor a visual kei felkapott volt, és nagyon utáltam. A visual kei nem csak egy fellángolás, ez régóta létezik, és ne csináljanak belőle valami felkapott dolgot. Nem azt utálom, ha engem a visual kei-vel azonosítanak, hanem azt, hogy valami felkapott dolgot csinálnak belőle. Ezért próbáltuk elkerülni, hogy ilyen helyeken megjelenjünk. Mi komolyan gondoljuk ezt, nem csak fellángolás, és mégis akaratunk ellenére megtaláltak az ilyenek. A kettő szerintem nagyon is különbözik.
Szerintem is. Volt, hogy azt mondogatták, hogy „Idén van a visual kei éve”.
Nem gondoltad, hogy „Eh? Tényleg? A mi szemszögünkből minden év az volt.”?
Dehogynem gondoltam. Van egy banda, azóta ismerem őket, mikor még csak harminc emberrel dolgoztak együtt, nem is tudom hányszor léptek már fel Budoukanban, és jött egy ember, és azt mondta, hogy „Erre a bandára érdemes figyelni, tuti, hogy nagyok lesznek!”. Akkor én így „Aha…”. Valójában azt gondoltam, hogy „Mégis mit tudsz te erről az egészről?!”.
Ahahaha. Tényleg így van. Félelmetes, milyen időeltolódásban élnek.
Az. A GazettE nem sokkal a major debütálás után már ment is Európa-turnéra, nem?
De igen. Hívtak minket, azt mondva, hogy mostanában a tengerentúlon is sokan érdeklődnek irántunk, népszerűek vagyunk. Jaj, jaj, mondom, hány évvel ezelőttről beszélünk? Akkor elég furának találtunk egy európai fellépést. Mikor eljött a hullám, hogy mindenki elinduljon tengerentúli turnéra, akkor mi már a többiek előtt szereztünk tapasztalatokat. 2007-ben volt az első Európa turnénk, és elég sok hely volt, ahol minden jegy elfogyott, de elegünk lett abból, hogy teljesen mást képzelnek Japánról, mint amilyen valójában Japán. Szerintem jobb, ha előbb egy biztos alapot megteremtünk Japánban, és csak aztán kezdünk el gondolkodni az Európa-turnén. Így aztán azóta nem gondoltunk rá, hogy menjünk a tengerentúlra. Különösen az idegesít, ha minket is felkapottnak tekintenek. Akkor még annyira nem mentek japán együttesek a tengerentúlra, és kérdések nem is az együttessel, hanem animékkel kapcsolatban voltak. Olyanok, mint hogy „A Dragon Ball-ból melyik a kedvenc köteted?”, meg ilyenek. Csak ilyen kérdések voltak. Arra gondoltam, hogy á, szóval itt az emberek nem azért gyűltek össze, mert szeretik a GazettE zenéjét, hanem, mert szeretik az animéket.
Akkor a GazettE-nek volt olyan dala, amelyik egy anime főcímdala volt?
Nem. Miután a Sony-hoz kerültünk, az ott kiadott első kislemezünkről a SHIVER volt a Kuroshitsuji II-nek a főcímdala. Az volt az első.
Ennek ellenére?
Igen. Ennek ellenére. Ilyen a fellángolás, a felkapottság, szerintem. Mindennel egy kalap alá vettek minket akkor. Ezért úgy döntöttünk, hogy csak akkor megyünk legközelebb a tengerentúlra, ha már sokkal nagyobb banda lettünk. Akkor már azt hiszem, szívesen mennék. Akkor, ha az emberek azért jönnek el, mert a GazettE-et szeretnék hallani, minket szeretnének látni. A japán együttesek közül egyre többen vannak, akiknek a zenéjét a tengerentúlon is elfogadják, szóval mi is előbb lefektetjük az alapokat Japánban, és csak aztán megyünk.
Értem. De a GazettE szerintem egy olyan banda, akik sok olyan utat megjártak már, ahol nem volt kitaposott ösvény.
Még ha ebben van is némi igazság, nem teljesen volt járatlan ez az út, amin mi is végigjöttünk. A sok senpai, akik ezt a helyszínt létrehozták, szerintem nagyon tiszteletre méltóak. Nagyon sok olyan dolog van, amire tapasztalat útján jövök rá. Ez a major debütálásra is vonatkozik, mikor a major terepen megjelentünk nagyon sok olyan dolog volt, amit akkor éreztem vagy értettem meg először. Ha jól belegondolok, minden nap máig, tapasztalatszerzés volt.
Értem. Az előbb azt mondtad, hogy sem a Nemzetközi Fórum, sem a Budoukan nem volt teltházas, de a 2007-ben kiadott Hyena után adott Yokohama Arena-s koncertre minden jegy elfogyott, nem igaz? Még az állójegyek is.
De igen. A 2007. március tizenegyedikei Yokohama Arena-s koncert teltházas volt. Pedig nem is volt olyan kislemezünk, ami különösen fogyott volna, a Budoukan után sem változott igazából semmi.
Talán az lehetett az oka, hogy elterjedt, hogy major banda lettetek?
Fogalmam sincs. Számunkra elég korlátolt dolog volt a major-nek lenni. A dalszövegek korlátozása meg hasonlók. De már nem csak saját magunkra voltunk utalva, hanem különféle propaganda-eszközöket is használhattunk, szóval kicsit terjeszkedhettünk, és ez előnyös volt. De. Mi egyszer major debütáltunk a King Records-tól, de ez csak annyit jelentett, hogy bekerültünk a major világába, és a zenei forrásunk máshonnan érkezett. Egyszer sem jelentettük be valami nagyszabású dolog keretében, hogy major banda lettünk.
Nem éreztetek valamiféle vágyódást, hogy major banda legyetek?
Nem. Még most sem. Major debütálás nélkül is lehet bandában zenélni. Nem áll szándékomban egyébként sem ebbe beleolvasztani, megváltoztatni. Bárhol legyünk is, mi mindig önmagunk leszünk. De valóban, ha nincsen egy olyan környezet, aki meghallgatja a zenénket, akkor még azt a küzdelmet sem nyerjük meg, amit meg tudnánk nyerni. Ilyen értelemben, abból a szempontból, hogy többen hallgatják meg a zenénket, fontos lépés a major bandává válás.
Értem. A 2005-ben kiadott Cassis-t nagyon sokan megszerették, de ezzel kapcsolatban némi ellenállást mutattál.
Igen, így van.
Ez miért volt így? Ez volt az első kiadásotok a major debütálás után, vagy ez is egy oka volt ennek? A korlátozás része volt?
Nem, nem erről van szó. A major-dolog kritizálása nem ezzel van kapcsolatban. Csupán csak nem akartam, hogy azt gondolják, hogy „GazettE=Cassis-féle számokat játszó banda”. Mi csináltuk azt a számot, és jó szám, azért is adtuk ki, és a Cassis-szal önmagában semmi bajom nincs, most sem. Csak azt nem akarom, hogy ezen kívül mást ne lássanak a GazettE-ben. De egyébként a 2008. februárjában kiadott Guren-t is nagyon sokan mondták, hogy szeretik. Nincs is semmi baj a balladákkal. De hát a Cassis is, a Guren is csupán egy-egy szám a sok közül, és nem akartam, hogy azt gondolják, hogy a GazettE csak ilyen számokat csinál. Ha kislemezt adunk ki, ott ugye kevés szám van egy CD-n, és könnyebben tesz benyomást bárkire, pláne egy ballada, ami általában még mélyebb benyomást tesz az emberekre. Szóval ez nagyon zavart, de mostanában már nem vagyok ennyire makacs. Mikor a Guren-en dolgoztunk, valahogy letisztult minden, az érzéseim egyre inkább lecsendesedtek. De talán most sikerült egy olyan számot létrehoznunk, ami teljes egyetértésben készült. A december tizenötödikén kiadott PLEDGE kislemezre büszkén mondom azt, hogy ez az igazi GazettE-s ballada, úgy érzem sikerült egy rock-balladát írnunk. Őszintén úgy gondolom, hogy a Cassis is, a Guren is jó számok, de a PLEDGE magában foglalja a jelenlegi GazettE-t. A Cassis-szal téli hangulatot akartam teremteni, ilyen keserédes hangulatot, a Guren-be egy kis japános stílust is bele akartunk vinni, és ez alapján készült el, de a PLEDGE-et úgy készítettük el, hogy azt tudjuk mondani, hogy „Igen, ez a mi balladánk”. Ezért aztán büszke vagyok rá. Végre sikerült ilyen számot is létre hoznunk.
Eljön az az idő, mikor képesek leszünk elfogadni a régi önmagunkat is. 2008-ban kiadtátok a LEECH-et, 2009-ben a DISTRESS AND COMA-t. Én személy szerint a kislemezen szereplő többi számmal együtt ezeket a dalokat szeretem, és ezeknél érzem a GazettE valódi, megingathatatlanul szilárd büszkeségét. Az ezeket követő DIM is egy nagyon jól sikerült album, szerintem.
Mikor egy albumon dolgozunk, mindig azt gondolom át először, hogy milyen színű legyen az album. A DIM-nél ilyen homályos, sötét szín jutott eszembe. A DIM album törzsének is tekinthető DIM SCENE, vagyis maga a dalcím már a Guren készítésekor megfogalmazódott bennem. Egy olyan album lett, ahol nagyon kerestem azt a sötét, homályos látképet.
A turnén is egy elég komor világnézetet láthattunk kibontakozni a színpadon. Akkor le tudtátok adni a stresszt és leginkább önmagatok lenni?
Hmm. Zeneileg talán így volt, de mentálisan akkor teljesen össze-vissza voltam. 2008 második felében, pont mikor a LEECH-t kiadtuk, onnantól 2009-ig minden emberrel szemben bizalmatlan voltam, mentálisan szörnyű állapotban voltam. Miután a banda elkezd „nagyobb” lenni, sokféle ember veszi körül az embert. Ezek között volt egy időszak, mikor úgy éreztem, hogy egy rossz örvénybe kerültem. Egy olyan ember árult el, akiben nagyon bíztam. Nagyon nehéz volt utána. De aztán a LEECH első helyezett lett a chart-okon. Valahogy, olyan ironikus volt. Erre reagálva úgy döntöttünk, adunk egy meglepetés-koncertet, és meg is csináltuk Shinjukuban. Akkor az volt az első lépés, hogy a negatív erőket szétzúzzuk. Ezért az akkor írt dalszövegek a dühömet fejezték ki, talán túl nyíltak is lettek.
De az ilyen időkben törnek ki igazán az ember rejtett energiái.
Én is így éreztem. Hiába voltunk már major banda, a cselekedeteinkből ítélve olyanok voltunk, mintha még mindig indies lettünk volna (nevet).
Kívülről nézve abban az időszakban úgy tűnt, hogy a banda nagyon egyben van, ezért meglepő most ezt hallani.
Gondolom. Ilyenkor mindig érezni lehet a szakadékot. A zenével kapcsolatban lelkes vagyok, de minden mással kapcsolatban eltűnt az érdeklődésem. Azt gondoltam, hogy az életben valóban elég sok minden történik. De talán szükségszerű a negatív erő is. Most már sikerült kilábalnom abból a rossz örvényből, de egy évig, míg most ki nem adtuk a PLEDGE-t, végig befolyásolt. Nem olyan düh, ami sok mindenre vonatkozik, hanem az egy dologra irányuló düh, ami a LEECH-től kezdve minden számban megjelent. Ennyire mély árulás volt, és ennyire dühös voltam. De azért vagyunk most ilyenek, mert ez is megtörtént velünk. Őszintén szólva a Guren után azt gondoltuk, hogy majd zúzós számokkal kiadjuk magunkból, de mivel a düh valódi volt, a valódi zúzós zene magától jött belőlünk egy idő után (nevet).
Ahahaha.
Ha most így belegondolok, valószínűleg egész életemben nem fogom megbocsátani, de talán szükségszerű volt ezt megtapasztalnom. Mikor kicsit elmozdultunk a balladák felé a Cassis-szal meg a Gurennel, utána a zúzós zenével romboltuk szét az egészet, és ez az ellentétes megjelenítés talán zavaró, de szerintem kicsit vicces, hogy mi így csináltuk (nevet). Volt, amikor a chart-okat is játékként kezeltük. Akkor kitapasztaltuk, hogy milyen számra, hogyan reagálnak. Szerintem azon fölül, hogy zenélünk, ez a játszás is fontos. Ha mindig csak a chart-os sorrendet figyelembe véve zenél valaki, az nem vezet jóra. Azon kívül, hogy a zenélés biznisz is, valódi munkaként kell kezelni, hiszen nem akarunk olyat tenni, ami csalódást okoz, és a zenére azt tudom mondani, hogy miután megszerettem, a munkámmá vált, és ha valaki nem élvezi, hogy zenélhet, akkor az egész értelmetlen. Furcsa, hogy most gondolkodom ezen.
Az előbb egy kicsit előjött a büszkeség, mint téma, de nem gondoltad még, hogy a GazettE-hez tartozó büszkeséget elhagyva nagyobbá próbálsz válni, vagyis eladható akarsz lenni?
Nos. Eddig sosem gondoltam még azt, hogy „Ha ezt így csinálnám, akkor többen vennék meg a CD-t”. Sosem gondoltam még azt, hogy hiába akarunk ilyen zenét csinálni, inkább másfélét kéne, hogy eladható legyen, vagy annak érdekében, hogy megtöltsünk egy koncerttermet, a koncepciónkat feladjam. Még akkor sem gondolom azt, hogy rossz a zenénk, ha nem tudjuk megtölteni a Tokyo Dome-ot. Ezen nem akarok változtatni, vagyis, bízom magunkban, és még ha nem is tudjuk megtölteni, nem fogok elcsüggedni. Ha megváltoznánk, és könnyen meg tudnánk tölteni a Tokyo Dome-ot, azt hiszem egy idő után elveszítenénk önmagunkat.
Mire gondolsz?
Attól, hogy fellépünk Tokyo Dome-ban, a banda nem ér véget, hanem utána is folytatódik. Olyan sincs, hogy azt mondjuk, hogy „Ezután már csak a Tokyo Dome-ban lépünk fel”. Nem fellengzősségből mondom, amit mondok, de számunkra Tokyo Dome nem más, mint egy robbanásszerű ösztönzés. Nem szeretném, hogy ennek túl nagy jelentőséget tulajdonítsanak. Ugyanígy vélekedek a 2005-ös Nemzetközi Fórumos fellépésről is, és a 2006-os Budoukan-os fellépésről is.
Értem.
Akkor nem volt megfelelő a rajongói támogatottságunk. De mind a Nemzetközi Fórum, mind a Budoukan egy robbanásszerű ösztönzés volt. Mostanában állandóan akkora befogadóképességű helyeken koncertezünk, és tudjuk, hogy mindig minden jegy elfogyott, és azt gondoltam, hogy ez jelent valamit, és úgy döntöttünk, hogy nagy lépésre szánjuk el magunkat. Nem azért csináltuk, hogy olyan együttesként könyveljenek el minket, akik megjárták a Tokyo Dome-ot. Ilyen téren nem vagyunk önérzetesek. Kizárólag azért, hogy felrázzuk magunkat. Nem tudom hányszor mondom még el, de ez egy ösztönzés. Mostanában nagyon sok olyan levelet kapunk a rajongóktól, hogy „Tokyo Dome után szünetelni fog az együttes?”, vagy hogy „Tokyo Dome utáni dolgokról nem tudni semmit, feloszlik az együttes?”. Jaj, jaj, a turnéfinálék mindig nagyobb koncerttermekben vannak, és egyébként is, be szoktuk jelenteni finálé előtt, hogy utána mi lesz? Tehát ez is ugyanolyan, mint a többi. Nem arról van szó, hogy nincs tervünk Tokyo Dome utánra. Úgy látszik, hogy a Tokyo Dome mindenki számára egy nagy lépés. Mindenki különlegesen kezeli. Úgy látszik, mindenki így fut neki a dolognak. De valójában a koncerttel kapcsolatos érzéseink, gondolataink nem változnak, legyen az egy livehouse, vagy Tokyo Dome.
Épp fordítva: a környezetetek reakciója nagyon rendkívüli.
Pontosan. Mikor megláttam a levelet, amiben kérdezték, hogy feloszlik-e a banda, akkor azt gondoltam, hogy „Miért oszlana?”(nevet). Ha valóban feloszlana, akkor mindenhol ezt hirdetnénk, hogy „A GazettE feloszlik!”. Nem tudom, hogy a többi banda hogy van ezzel, nem ismerem, hogy ez hogy működik máshol, de nálunk a tagok nagyon jóban vannak, és csak akkor oszlanánk fel, ha iszonyatosan megromlana a kapcsolatunk egymással. Akkor képtelenek lennénk együtt koncerten fellépni.
Nem akarnátok addig folytatni, míg addig juttok, hogy megromlik a viszonyotok.
Ha megromlana a kapcsolatunk, nem folytatnánk. Abbahagynánk. De azt nem tudom, hogy addig mi lenne. Hiszen, ha rossz kapcsolatban lennénk, képtelenek lennénk közösen zenét egyáltalán létrehozni, nem? Ha annyira elromlana valami, hogy nem is akarnánk beszélni sem egymással, akkor tuti, hogy lehetetlenné válna. Nem lesz ilyesmi. Nem akarok odáig jutni. Fizikailag képtelen lennék folytatni. De még mielőtt megromlana a kapcsolatunk, mi sokat beszélnénk, így biztos, hogy nem lesz semmi baj.
Ez így van.
Szóval egyáltalán nem gondolom, hogy meg kellene változtatni a zenénket, csak hogy eladhatóbbak legyünk. Van annak értelme egyáltalán? De persze, ha kívülről mondanak valamilyen véleményt, vagy a tagok mondják, hogy meg kellene változtatni valamit, azt természetesen elfogadom, és átgondolom, és van, amit meg is fogadok belőlük. Ha a mi zenénk nehezen érthető, akkor nincs értelme könnyen megérthetővé tenni, legfeljebb még egyszer átgondoljuk, és a mi stílusunknak megfelelően változtatunk rajta. Mióta major banda lettünk, ez az, amit a legtöbbször hallunk magunkról.
De ez olyasmi, ami valahol együtt jár azzal, hogy major lettetek.
De régen volt olyan időszak, mikor olyan számokat írtunk, amik könnyen érthetőek voltak, vagy úgy gondoltuk, hogy mindenki szereti majd őket. Akkor is úgy írtuk a zenét, hogy azt adtuk, ami bennünk megfogalmazódott, csak ezt is észben tartva készítettük a számokat. Amit hallok az emberektől az az, hogy „A mostani fiataloknak, ha nem a direkt jelentésében használod mondjuk a [látni akarlak] szót, akkor nem értik meg, és nem eladható”, de az ilyen véleményt sosem fogom elfogadni. Ha mondjuk az az ember garantálná, hogy a GazettE baromi eladható lesz, ha én könnyen érthető szöveget írok, és én megírnám, az egy dolog, de ha így eldobva a büszkeségünket nem tudnánk eladni semmit, akkor vállalja a felelősséget az az ember? Egyébként is, ha azt mondanám neki, hogy „Ha ez a véleménye, vállalja a felelősséget?”, „A maga véleményét figyelembe véve olyan kár érheti a bandát, hogy lehet, hogy az a véget jelenti, vállalja a felelősséget?”, akkor biztos, hogy azt válaszolná, hogy „Nem vállalom”. Akkor minek erősködik? Mondják, hogy mindenki más is ír olyan dalokat, és eladhatóak, de hát a többi banda nem ugyanaz, mint mi. Mások lehet, hogy el tudják azt adni, de mindenki nem élhet meg ugyanabból. A saját ötleteinkből élünk, azokért vállaljuk a felelősséget, de ha mások véleménye alapján dolgozva kudarcot vallunk, nem tudom, kit lehetne felelőssé tenni. Nem akarok olyan ronda dolgot csinálni, hogy másokat vádolok meg, ezért az ilyen véleményeket nem fogadom el inkább.
Bármi történjen is, saját magatokért felelősséget vállaltok, és szembenéztek a következményekkel. Ez az egész GazettE alapvető útja, és életmódja. Szerintem nagyon becsületesek, és tiszteletre méltóak vagytok.
Ha a személyiségünket vagy azt, amivel foglalkozunk, elferdítjük egy másik irányba, abból semmi jó nem lesz. Szerintem az a visual kei egy nagyon rossz formája, ha valaki úgy csinálja. Nagy változtatás, aztán nem lesznek eladhatók, és végül megint elkezdenek sminkelni… Azok, akik csak azért igyekeznek, hogy eladhatók legyenek, azok csak tegyék. De a mi koncepciónk más. Mi nem is igazán a rajongóknak készítjük a zenénket, azoknak, akik fellángolás-szerűen hallgatnak minket, hanem azoknak a rajongóknak, akik régóta támogatnak minket, akikért érdemes azért küzdenünk, hogy azt gondolják rólunk, hogy jó banda vagyunk. Ezért kell még jobban küzdenünk. Ezért is döntöttünk úgy, hogy fellépünk Tokyo Dome-ban. Hogy minden eddiginél jobban felrázzuk magunkat.

VORTEX

http://www.pscompany.co.jp/gazette/

05.25-én új kislemez「VORTEX」

1.VORTEX
2.UNCERTAIN SENSE
3.BREAK ME


Mindenkinek figyelmébe ajánlom a MEMBER részleget. Aoi haja most már tényleg pink.

Ryoga (BORN) - ROCK&READ034 （猟牙・ボーン）

Ma Ryoga san személyes életéről szeretnék sok mindent megtudni, és örülök a lehetőségnek.
Én köszönöm. Nagyon sok minden történt, így nem tudom, honnan is kezdjem… Ha időrendben akarunk haladni, akkor a családommal kezdem: apámmal, anyámmal és hat évvel idősebb nővéremmel éltem együtt, de régebben az apai ági nagymamám is velünk lakott Tokióban, Komaében. Anyám és apám sokat dolgoztak, így mikor kicsi voltam, emlékszem, mindig a nagymamámmal játszottam. Igazán kötődtem hozzá.
Akkor biztosan sok szeretetet kaptál.
Bizony. Anyámmal is nagyon jó kapcsolatom volt, a nővérem is kedves volt hozzám. Talán el is kényeztettek kissé. Hát, szerintem apám is szeretett.
„Szerintem”?
Igazából még most is gyakran beszélek apámmal, és nem volt rossz a kapcsolatunk, de a szüleim elváltak. Elnézést, hogy rögtön ilyesmiről kezdek beszélni… (nevet). Mikor már úgy fel tudtam fogni a dolgokat, feltűnt, hogy apám egyre gyakrabban nem jár haza, és még gyerekként is tudtam, hogy ez sántít. Volt olyan is, hogy megkérdeztem apámat, hogy miért van az, hogy néha nem jön haza. Olyankor apám azt mondta, hogy túl sok a munkája. Nem kételkedtem abban, hogy igazat mond-e, és nem is voltam magányos, hiszen ott volt anyám és nagymamám, akik törődtek velem. De aztán körülbelül, mikor elsős lehettem, megcsörrent az otthoni telefon. Néha én is felvettem a telefont, de akkor egy nő volt a vonal másik végén. Megkérdezte, hogy otthon van-e apám, de ő akkor éppen elment valahova, így azt válaszoltam, hogy nincs és letettem. De abban a pillanatban, hogy letettem, anyám kérdezte, hogy ki hívott, és most is élesen él bennem, hogy azonnal rávágtam, hogy téves hívás volt. Annak ellenére, hogy még csak gyerek voltam, talán meg akartam védeni anyát? Akkor még tényleg fogalmam sem volt a felnőttekről, meg az ő világukról, de arra gondoltam, hogy hazudnom kell. Azt éreztem, hogy emiatt a hívás miatt nem jön néha haza apám, nem tudtam, mit tenni ellene.
Nem lettél ezek után befelé forduló?
De. Anyám és a nagymamám nagyon szerettek, gondtalan életem volt, élénk gyerek voltam. De ezután senkivel nem akartam együtt lenni, mindenben csak a rosszat láttam. Nem sportoltam, vagy játszottam együtt a többiekkel, nem léptem be egy sporttal foglalkozó iskola utáni klubba sem. A manga-klubba léptem be végül (nevet). Szerettem a képeket, meg szerettem rajzolni. Futásban gyors voltam, és jó voltam sportokban, de egyáltalán nem akartam ezt fejleszteni. Aztán szerettem még a videojátékokat. Olyan gyerek voltam, aki siet haza iskolából, hogy minél hamarabb tudjon játszani. Aztán negyedikes koromban sokszor jártam a könyvtárba és az ott olvasott csillagászati könyvek nagyon érdekeltek, és azt mondtam apámnak, hogy amiért olyan kevésszer jár haza, vegyen nekem egy teleszkópot, és ő megvette. Azután nagyon sokáig a házunk mellett álló nagy épület tetejére mentem és minden éjjel hajnalig az eget bámultam. Anyám sokáig azt hitte, hogy majd csillagász leszek (nevet).
A nővéred nem befolyásolt valahogyan?
Öö, nem is tudom. Néhány dologban befolyásolt, de, hogy a zenén kívül is érdekeljen valami, az az osztálytársaim hatása. De ahogy az elején is mondtam, a családi körülmények kicsit bonyolultak voltak, és a nővérem rossz irányba változott. Sokszor nem jött haza, befestette a haját, ilyenek. Én pedig eldöntöttem, hogy nem leszek ilyen, ezzel ellentétesen próbáltam élni. De még így is a nővérem szeretett, és nem utáltam, vagy ilyesmi. Nem változtam végül rossz irányba. Rossz dolgot például csak azt csináltam, hogy néha éjjel kiszöktem a házból a barátokkal szórakozni (nevet).
Az édesapáddal szembeni ellenszenv?
Nem volt ilyen. Igaz, hogy apám még azzal sem foglalkozott, hogy az anyjával él együtt, néha jött csak haza, és ez okozott kellemetlenségeket. Gyerek voltam, de valamelyest felfogtam, hogy nincs mit tenni. Azt gondoltam, hogy apám talált valami olyasmit, ami még a családnál is fontosabb és egyszerűen feladtam. Hiszen a felnőttek világa annyira kesze-kusza.
Nagyon is…
Toleráns gyerek voltam (nevet). Hatodikos koromig pénzügyi okokból kifolyólag apám házában laktunk, ahova ő csak ritkán jött haza, de aztán eljött az ideje, hogy felelősséget vállaljon mindenért, és mikor ötödikes voltam, elváltak a szüleim. A szüleimmel és a nővéremmel elmentünk étterembe, ahol már régen voltunk, és ott bejelentették, hogy elválnak. Értettem, hogy ez mit jelent, de nem tudtam kontrollálni magam, és zokogni kezdtem. A szüleim akkor azzal próbáltak vigasztalni, hogy nem azért válnak el, mert megutálták egymást, de az elfordulásuk végül láthatóvá vált, és ez talán sokkoló volt. Aztán mikor elkezdtem kisgimnáziumba, anyám házába költöztünk. Emlékszem, nagyon aggódtam a nagymamámért és sajnáltam őt, sokat sírtam, amiért egyedül marad. De azt sem lehetett, hogy nem anyámmal maradok… A nővérem a helyzettel élve inkább külön lakásba költözött, én pedig mentem anyámmal.
És akkor elkezdődött az ottani életed.
Akkor halt meg (az anyai) nagyapám, és anyámmal és (anyai) nagymamámmal laktam együtt. De hirtelen megváltoztak a körülmények, egyetlen barátom sem volt, és egyik pillanatról a másikra befelé forduló lettem. Akkor először átkoztam el a válást. Időközben szereztem barátokat és végül is jól éreztem magam, de aztán a hetedikes év végén beteg lettem. Mindig is baj volt a bőrömmel, és szedtem is gyógyszereket, de nem hatottak. A bőröm nagyon érdes (/durva/repedezett) lett, hogy hirtelen hikikomori lettem. Nem volt fertőző a betegség, így tudtam volna rendes életet élni, de a bőröm olyan volt, mintha be lett volna gyulladva. Azt gondoltam, ha így elmegyek iskolába, mindenki undorodik majd tőlem, és inkább nem mentem többet iskolába. Az aggódó barátaim eljöttek hozzám, de azt vágtam a fejükhöz, hogy semmit sem értenek, és anyámmal meg nagymamámmal, akik mondták, hogy járjak rendesen iskolába, sem akartam beszélni. Kulcsra zártam a szobámat, és annyira bezárkóztam, hogy még enni is egyedül ettem. Az valóban olyan volt, mint a pokol. Lelkileg is megviselt a dolog, és körkörös hajhullás is kialakult a betegségemből. Semmit sem csináltam, semmit sem élveztem. De aztán arra gondoltam, hogy ha így folytatom, semmi jó nem lesz belőle, és elővettem a teleszkópomat, és napokon keresztül az eget bámultam, vagy a rádiót hallgattam.
Addig egyszer sem érezted szükségesnek a zenét?
Nem. Akkor először. Sokszor hallani, hogy valaki ezt mondja, de engem tényleg megmentett a zene. Ha nem lett volna ez az időszak, miközben elzárkóztam a külvilágtól, valószínűleg soha, semmi közöm nem lett volna a zenéhez. A zenét hallgatva, rájöttem, hogy ez jó érzést vált ki, megtudtam, milyen igazán rajongani valamiért, a rádióban hallott dalokat a kölcsönzőből kivettem, és nagyon sokféle zenét kezdtem hallgatni.
Milyen zenéket?
Elsősorban J-popot, de nyugati zenét is szívesen hallgattam, például Stinget, vagy Jamie Rockway-t, vagy a Backstreet Boys-t. Aztán egyik nap anyám megkérdezte, hogy miért hallgatom ezeket, és én mondtam, hogy, mert meghallottam a rádióban és tetszettek. Erre ő azt mondta, hogy van pár albumja. És ez lett az alapja az anyámmal való beszélgetéseknek, a zene, mint közös pont. Ezután a bezárkózottságom szép lassan feloldódott, és olyan jó kapcsolatom lett anyámmal, mint régen. Ezután érdekelni kezdett a LUNA SEA, és anyám eljött velem a Tokyo Dome-os koncertjükre. Onnantól kezdett érdekelni a Visual Kei, vettem egy csomó ezzel foglalkozó újságot, azokból tanultam (nevet), elmentem sok koncertre. Ez volt számomra a Visual Kei-hez vezető bejárat.
Ekkor gondoltad azt, hogy te is szívesen foglalkoznál a zenével?
Így van. A Livehouse-okban adott koncerteket látva arra gondoltam, hogy én is akarom ezt csinálni. Ez akkor nagyon nagy hatással volt rám, és úgy gondoltam, én is tudnék hatással lenni az emberekre, tudnék bandát alapítani, és most is ebből élek. Azóta gondoltam úgy, hogy nem zenész, hanem énekes szeretnék lenni. Egy idősebb fiú, akit koncerteken ismertem meg, mondta, hogy van egy bandája, és azzal kezdtem, hogy nekik segítettem. Ez akkor lehetett, mikor befejeztem a kilencedik osztályt. Ekkor léptem be az együttesek világába. Ezek után is sokat tapasztaltam, miközben segítettem nekik. Mikor az első bandát megalapítottuk, akkor nem akartunk olyan dolgokat csinálni, mint a többi együttes, és cicafüllel léptünk fel, meg ilyenek (nevet). Néha anyám is eljött megnézni minket. Végül feloszlottunk. Ezután sok meghívást kaptam együttesekbe, de körülbelül két évig nem léptem be sehová, csak dolgoztam. Ha most belegondolok, ezidőtájt halt meg a nagymamám, és anyám is nagyon maga alatt volt, sok mindenre kellett odafigyelni. És pont akkor ismerkedtem meg a mostani tagokkal.
Miért nem léptél be egyetlen együttesbe sem addig a két évig?
Akkor volt egy lány, akit úgy szerettem, mint azelőtt senki mást. Azelőtt a zene volt az, ami engem megmentett, a banda is boldoggá tett, de a boldogságot a bandán kívül is megtaláltam, vagy hogy is mondjam. Mikor együtt voltam vele, akkor boldognak éreztem magam. A családomon kívül senkit nem szerettem annyira, mint őt, és őszintén szólva a hazásság is eszembe jutott. Az ő szülei és az én anyám egyébként is nagyon jóban voltak. Arra gondoltam, hogy a banda is jó, de vele is szívesen leélném az életemet. De valahol ott motoszkált bennem, hogy a zenét nem szabad abbahagyni. Ő nem akarta, hogy ha majd belevágok, akkor elfoglalt leszek, és ne találkozzunk, ő ellenezte az együttest. Megígértem neki, hogy nem hagyom magára, és újra belevágtam az együttesbe, de végül is túl sok időmbe került. Ha én csinálok valamit, nem fogom félbe hagyni, és az idő, mikor tudtunk találkozni egyre rövidebb lett, végül is magára hagytam, és eljött a búcsú ideje.
Nehéz az élet, ha elsőbbséget élvez az együttes. De ez a tapasztalat, ezek az élmények nem köszönnek vissza esetleg a dalszövegeidben?
De igen. Még sosem írtam túl konkrét dalszöveget, de úgy gondolom, hogy az élmények egyszer majd mind dalszövegben megjelennek. Az az igazság, hogy tavalyelőtt áprilisban anyám is meghalt.
Micsoda…?
Az iszonyatosan nehéz időszak volt. Valószínűleg mindenkinek nehéz, de számomra anyám különleges szerepet töltött be az életemben. Cukorbetegségben szenvedett, és mindig is sokszor volt kórházban, de végül legyőzte a betegség. A végén már szörnyű lehetett. Dohányoznia sem lett volna szabad, de néha elcsent egy-egy szálat az enyémből és azt mondta, hogy ennyi élvezet kell az életben, mert ha még ez sincs, nem tudná végigcsinálni. Nem éreztem, hogy mennyire súlyos a helyzet, mert sokat nevetett, nem hagyta, hogy aggódjak érte. Nehéz volt, tényleg.
Szóval, mikor együtt mentetek koncertre, már az is valószínűleg megterhelő volt a számára?
Ha most visszagondolok, igen, voltak olyan napok akkor is, mikor rosszul érezte magát. A vége felé már nem tudott eljönni azokra a koncertekre, amikre nagyon szeretett volna, úgyhogy már csak én egyedül mentem. De mikor jobban lett, akkor titokban eljött megnézni a BORN-koncerteket. Egy olyan anya, aki ennyire szereti a zenét, valószínűleg örült, hogy a fia is ezzel foglalkozik.
Szóval így volt……
A nővérem is férjhez ment, van egy lakásuk, egy családja, de közel laktak, és ha bármi történt volna, rögtön tudott volna jönni. Aztán egyre hosszabb lett az az idő, amit anyám a kórházban töltött… Már többször is eszembe jutott, hogy nincs tovább, aztán 2009 áprilisában végleg feladta. Mindig vele voltam… Azon a napon, mikor az orvos azt mondta, hogy már nem tudnak segíteni rajta, a nővéremék családja is eljött a kórházba, én meg gyorsan kiszaladtam a boltba venni valamit. Mikor visszaértem, abban pillanatban utoljára lélegzett… Furcsa, de akkor nem gyűltek könnyek a szemembe. A szomorúság helyett a hála érzése volt erősebb bennem. Anyám állapota mindig csak romlott, annyira, hogy műlába volt. Valójában, mikor az én koncertemre indult, akkor esett el, és a seb elfertőződött a belekerülő baktériumok miatt. Ezért nem tudott sok mindent csinálni már… (elhalnak a szavai)
Ryoga san, számodra az anyukád mindennél fontosabb volt, és te is mindennél fontosabb voltál az anyukád számára.
Azt hiszem, így van. Ezen gondolkodni elég fájdalmas. Mikor meghalt, senkivel nem akartam beszélni, egyedül felmentem a kórház tetejére, rágyújtottam, és aztán eleredtek a könnyeim (letöröl egy könnycseppet). Elnézést.
Ugyan… Még nem tartozik teljesen a múlthoz, igaz? Megértem. Én tíz éve vesztettem el édesapámat, és még mindig nem tudtam teljesen feldolgozni. Talán nem is próbáltam feldolgozni, mert túl fájdalmas lenne.
Szerintem is, így van. Én sem tudtam még feldolgozni, azt hiszem. Még nem csak az emlékeim része. Még nem vált múlttá. Ez az első, hogy ennyit elmondok magamról másoknak. Pláne ilyen helyen. Gondolkodás nélkül, úgy mondtam el az egészet, ahogy volt, nem baj? Nem vagyok biztos benne, hogy jól mondtam-e el…
Nem az a lényeg, szerintem, hogy jól mondtad-e el. A gondolataid eljutottak hozzám, az olvasókhoz. Most, hogy ma beszélhettem veled, úgy érzem, másként fogom hallgatni a BORN dalait, dalszövegeit. Szeretném hinni, hogy akik elolvassák ezeket az őszinte mondatokat, még mélyebben megszeretik a BORN. Annak is örülnék, ha ez alapján az interjú alapján valaki érdeklődni kezdene a BORN iránt.
Az, hogy a BORN-ban énekelhetek, számomra most a mindent jelenti. Hiszen, ha az életemben a tapasztalataim közül, élményeim közül egy is hiányozna, talán nem is énekelnék a BORN-ban. Azon a napon, mikor anyám meghalt, volt próba az együttessel. Akkor nem mondtak nekem semmit, de azon az estén mindenki eljött hozzám fekete ruhában. Nem mondták előtte, hogy fognak jönni, így meglepődtem, mikor megérkeztek, de örültem is. Aztán mikor az első oneman koncerten az utolsó számot, a Tragedy-t adtuk elő, TOMO azt mondta, látta anyámat a nézők között. Én nem vettem észre, de úgy gondolom, tényleg ott volt. Anyám azt a számot szerette a legjobban a BORN dalai közül. Ezt sosem mondtam a tagoknak, de miután TOMO ezt mondta nekem, elhittem, hogy valóban ott volt anyám. Elnézést… Nem erről kellett volna beszélnem.
Én kérek elnézést, látom, fájó emlékeket hozott a felszínre ez a beszélgetés.
De azt hiszem, most, hogy ilyen formában elmeséltem az életemet, rájöttem, hogy a BORN tényleg a minden számomra. Először, mikor kiderült, hogy egy személyes interjú lesz velem, egy ilyen magazinban, hihetetlenül örültem, mert úgy gondoltam, hogy ezzel az ezt olvasók sok mindent megértenek, és hagyok valamit a szívükben, de most, hogy mindezt elmondtam, úgy érzem, ez segített nekem. Örülök, hogy elmondhattam mindezt. Hiszen még én sem fogtam fel teljesen, hogy elveszítettem anyámat… Nem tudom elfogadni, vagy hogy is mondjam…
Talán nem akarod elfogadni.
Talán így van. El kellene fogadnom, de nincs hozzá elég bátorságom… De kicsit úgy érzem, előrébb tudok lépni. Biztosan anyám is ezt akarná…
Ryoga san, a leghűségesebb rajongóid valahol biztosan az édesanyáid is.
Igen, ha innen nézzük, nem engedhetem meg magamnak, hogy ne hozzam ki magamból a maximumot. Már nem fogok sírni (nevet). Amit ma elmondtam, úgy gondolom, a jövőbeli dalszövegben megjelenik majd. Mikor anyám élete veszélyben volt, akkor készült el a SAKURA, a beforduló önmagamról, aki nem hajlandó tudomást venni az anyjáról, és az anyámról szól, akinek megpróbáltam az akkori gondolatait elképzelni. Ezután is, ha hirtelen történik valami, anyám emléke, a saját tapasztalataim biztosan dalszövegként is visszaköszönnek majd, és ezért minden egyes apró dolog fontos lehet. Ezért, szeretném, ha figyelnének a BORN-ra. Hogyha akárhogyan is, de valaki számára értékeset tudnánk alkotni, boldog lennék. Nagyon jó számokat fogunk írni, fantasztikus koncerteket fogunk adni, és egy olyan világot építünk fel, amelyre csak a BORN képes.




Megjegyzés: A hikikomori-t azért nem fordítottam le, mert nincs rá magyar szó. Azt jelenti, hogy valaki teljesen elzárkózik a külvilágtól, és nem csak a házból, de a saját szobájából sem lép ki, sokszor évekig. A japán társadalomban több, mint kétmillió gyerek/fiatal él így. Nem járnak iskolába, nincs kapcsolatuk senkivel, a tulajdon családjukkal sem, egyedül vannak.

VORTEX

RUKItheGazettE: A 2011-es évben első kislemezünk a VORTEX. 05/25-ig, míg eljut hizzátok, várjatok türelmesen!



Vortex=örvény

Minden hiába

maya_LMC: "Eh? Mivan? Mi az a sokkoló igazság?! Hé~ te~ nyu~n!" monda senpai.

aiji_LMC: Teljeséggel érthetetlen vagy.

maya_LMC: Köszönöm szépen\(^o^)/

aiji_LMC: Héhéhé! Ez egyáltalán nem dicséret volt!

Takeru - sxxk music(blog)

Szerettem a zajt

Ki nem állhatom a szép hangokat

Szerettem a robbanás hagját

A halk hangokban nem tudok bízni


A fény elvakít, nem látok, ezért

jobban szerettem a lágy árnyékot.


Bármit elviselek

Eljátszom, hogy nem veszem észre a hibákat


De örülök

Örülök, hogy felemelkedtem, hogy elkapjam a fényt

Örülök, hogy nem maradtam tovább a kényelmes reménytelenségben

Takeru - Biribiri keiyakusho(blog) （びりびり契約書）

Foltozás    szakadó hang    szerződés

Hazug    büntetés    szerződés

A szerelem összeköt    a szerelem megvéd    a szerelem túlzás    a szerelem csak felvágás

Foltozás    szakadó hang    szerződés

Számtalanszor    szakadó hang     szerződés

Hányadik    szakadó hang    szerződés

Rengeteg    foltozás    szerződés

A szerelem fogadalom     a szerelem félbeszakad    mi az amit a végén láthatok?

A szavaknál is biztosabb dolog

A hőmérsékletnél is biztosabb dolog

valószínűleg sehol nincs

Éppen ezért mindig keressük

Egy papírfecni    szerződés    a foltok száma    kettőnk története?

Ha azt mondod, az ilyesmi nem érdekel

utoljára    szakadó hang    szerződés

A papíron megfogadhatatlan indokot    valami félbeszakíthatatlannal magyarázd el

A legelső örökkévalóságot ígérő hazugságot    mindenekelőtt tépd össze

Az összeköthetetlen kettőnk    két szerelmét

az összeköthetetlen kettőnk    egy szerelemmé.

Sadie - Juggernaut

Yami wo naderu kiba ga sakebi kuzure ochita sora ga nageku
A sötétséget gyengéden érintő agyar üvölt, az összeomlott ég lezuhant, sóhajt
Hora kikoeru seizon to shiki no merodi-
Figyelj csak, hallani az élet és halál dallamát


Urotaeru nara me wo hiraite mune no kodou wo sashitemina
Ha zavarodott vagy, nyisd fel a szemed, a szívverésedet próbáld lelassítani
Arehateru sama kairaku joutai ketsumatsu naraba sacchi shina
Ha a teljes pusztulás végül az élvezet állapota, bizonyítsd be
Kudakechiru no ha me no mae sa daitanfuteki semegu koe
Minden összetörik előttem, vakmerőségre neheztelő hang

Magai mono no kurueru yoru ni mugen no naka obore samayou
Az éjjelen, mikor a másolatok megőrülnek, fuldokolva az álmokban, tévedjünk el
Kageru yume ha risei wo nagasu kizamu toki wo kogashite
A sötétülő álom elengedi az értelmet, mikor kínlódsz, égesd el


Yami wo naderu kiba ga sakebi kuzure ochita sora ga nageku
A sötétséget gyengéden érintő agyar üvölt, az összeomlott ég lezuhant, sóhajt
Hora kikoeru seizon to shiki no merodi-
Figyelj csak, hallani az élet és halál dallamát
Shura wo maneku kuroi sekai kobore ochita akai namida
Vérontást hívogató fekete világ, vörös könnyek hullanak
Hora yaketsuku shuuen to jama na memori-
Figyelj csak, égő halál, zavaró emlékek


Kikai shikake no shiruetto ...
Fura eszköz sziluettje…


Habatakeru nara ten aoide yogoreta mirai mattemina
Ha tudsz szárnyalni, keresd a mennyet, várd a beszennyezett jövőt
Arekuruu sei kaimetsu houkai ugokidasu nara kibunshidai de
Dühöngő rombolás és bomlás, ha meg bírsz mozdulni, csak akkor tedd, ha kedved van hozzá
Musebinaku no ha shi no nochi sa kanpekisugita utau koe
Csak halál után zokogsz, túl tökéletes énekhang

Kagekisugita shigeki nokoshite maku wo oroshi kanashimi no ame
Hagyd meg a túl extrém provokációt, engedd le a függönyt, bánat-eső
Hitan yue no hana ga chirabaru hanatsu koe ha modoranai
A gyötrelem okozta virágok szétperegnek, a kiadott hang nem visszavonható


Tsumi wo motome batsu ga sawagu furitoketa kako no subete
Keresed a bűnt, örül a tilalom, remegve széthullik a múlt
Kagayakashiku supi-do ha kage wo tozasu
A hihetetlen sebesség elborítja az árnyakat
Netsu wo moyasu oto ga hibiku makichirashita kuroi kakera
A lázat elégető hang visszhangzik, szétszórt fekete szilánkok
Magamagashiku fina-re ha zero no sekai
A gonosz finálé majd a semmi-világ lesz


Hikari tozashita mama de
Fénnyel borítva


Motomesugita tsuyosa ga mada furuete ...
A túlságosan keresett erő még mindig remeg…
Setsunasugita itami dake wo nokoshite ...
Csak a túl fájdalmas kínt hagyd meg…

Yami wo naderu kiba ga sakebi kuzure ochita sora ga nageku
A sötétséget gyengéden érintő agyar üvölt, az összeomlott ég lezuhant, sóhajt
Hora kikoeru seizon to shiki no merodi-
Figyelj csak, hallani az élet és halál dallamát
Shura wo maneku kuroi sekai koboreochita akai namida
Vérontást hívogató fekete világ, vörös könnyek hullanak
Hora yaketsuku shuuen to jama na memori-
Figyelj csak, égő halál, zavaró emlékek


Nakushita ai to
Az elveszített szeretet és
kagayaku ashita ha
a ragyogó holnap
shizukesa no naka, nanimo tsutaezu
a csendben, némán
hakanaki mama de kieta ...
rövid életük után eltűntek…

the GazettE - Saraba （さらば）

Heiwa sono mono no kono machi ha kyou mo aozora nihonbare desu
Béke. A béke városában ma is kék az ég, Japán virágzik.
Kuroi hikoukigumo, yamanu kuushuu no oto
Fekete repülőgép-felhők, nem szűnő légitámadások hangja
Nihon no heiwa mo kore de owari desuka?
Japán békéjének is vége van ezzel?
Rajio ya terebi ha takoku no gisei sarasu
A rádió, a tévé más országok áldozatait mutatja
Tsugi ha wagami to kataranu ja-narisuto
A következők a saját magukkal nem beszélő újságírók
Tanin tsura shita, kizensha ha kimatte
Idegen arcokkal körbevéve, az álszentek döntenek
"Sensou ha shikata ga nai" to iu
"A háború ellen nincs mit tenni" ezt mondják
Hansen no koe ha itsumade tatte mo todokanai oshiete,
A háborúellenes hangok sosem jutnak célba, mondd,
naze onaji ningendoushi ga arasou no?
ember emberrel miért harcol?

Heiwa ga itsumo hito wo amayakasu kara gendai no nihon ha kurutteshimatte
A béke mindig elrontja az embereket ezért a mostani Japán meg van őrülve
Seiji ya keisatsu ya gakkou ya katei ha ima ja otagai kizutsukeatteru
A kormány, a rendőrség, az iskolák, a családok most egymást marják
Fuzakeruna, yamete kure kono mama kusatte yuku no nihon yo
Ne szórakozz, hagyjátok abba, így haladva elrohadsz, Japán?

Mukashi, hitobito ha kuni no tame ni kui naku shinda ima wo ikiru hito yo itsuka omoidashite
Régen, az emberek gondolkodás nélkül haltak meg az országukért. Most élők, jussanak ők eszetekbe néha

Saraba kuni no tame chitteitta hitotachi yo saraba nihon wo aishiteita hitotachi yo
Ég veletek, az országukért nemes halált halt emberek, ég veletek, akik szerettétek Japánt
Kitto kono mama daremo nihon wo kaerenu hinomaru ha itsuka shizunde shimau darou
Így senki nem fogja tudni megváltoztatni Japánt, és a Napkorong elsüllyed
Dakara bokura ha utau yo
Ezért mi éneklünk


"AN ANTI WAR SONG" I will sing all together
"EGY ANTI-HÁBORÚ DALT" Mind együtt énekeljük
Kono sekai ga egao de afureru hi made
Míg a világ mosolyokkal túl nem csordul
"AN ANTI WAR SONG" Sound this world
"EGY ANTI-HÁBORÚ DAL" Zengd be a világot
Mou daremo kizutsukeawanai you ni
Hogy most már senki se ejtsen sebeket
"AN ANTI WAR SONG" I will sing all together
"EGY ANTI-HÁBORÚ DAL" Mind együtt éneklünk
Mi wo gisei ni shite oshiete kureta hitotachi no tame ni mo
Azokért is, akik feláldozták magukat
"AN ANTI WAR SONG" Sound this world
"EGY ANTI-HÁBORÚ DAL" Zengd be a világot
Sekai ga shiawase to egao de afureru hi made
Amíg a világ túl nem csordul a mosolyoktól és boldogságtól

Saraba. Kono kuni wo nihon wo mamoru tame ni inochi wo otoshita hitotachi yo
Búcsúzom. Tőletek, akik ezt az országot, Japánt védve veszítettétek el az életeteket.
Onaji nihon de umareta koto wo hokori ni omou
Büszke vagyok arra, hogy ugyanebben a Japánban születhettem.
Anatatachi ga mi wo motto oshiete kureta,
Ti megmutattátok a lényeget,
sensou no muimi sa, kanashimi, itami, soshite shi
a háború értelmetlenségét, bánatot, fájdalmat és a halált.
Isshou wasure ha shimasen
Sohasem felejtem el
Arigatou, saraba, kaze ni natta hitobito yo
Köszönöm, ég veletek, szélbe veszett emberek
Hinomaru ha mamorimasu
A Napkorongot megvédem
Saraba...
Ég veletek…



Megjegyzés: A Hinomaru kifejezést a Napkorongra, valamint Japán zászlójára is használják. Mikor a Napkorongról beszél Ruki san, valójában Japánról beszél.

the GazettE - Hanakotoba （花言葉）

Hikarabite fumitsubusareru no nara semete anata ni
Ha el kell, hogy száradjak, és el kell, hogy tapossanak, te legyél, aki megteszi
Kirei na hana no tonari demo ii soba ni itai desu
Egy szép virág mellett is jó, melletted akarok lenni
Sachi usuku tanmei kawaru koto nado nai
Halvány boldogság, rövid élet, semmiféle változás nincs
Itoshiku tada itoshiku anata wo...
De fontos vagy, fontos vagy nekem…
Anata ha itsumo toorisugaru tabi ni yasashiku nadete kureta
Mindig, mikor elmentél mellettem, kedvesen hozzám értél
Ame no nai hi ha mizu wo kureta tsuyoku ikiru you ni to
Mikor nem volt eső, adtál vizet, hogy erősen tudjak élni
Anata ha itsu shika sugata wo keshi watashi ha mata ichirin munashiku saku
Egyszer csak eltűntél, és én üresen nyílok ki legközelebb
Kareru dake no hana ni kureru mizu nado nai
A csupán elszáradó virgának nincs, aki vizet adjon
Kusaru dake no hana ni sosogu hikari nado nai
A csupán rothadó virágra nem zuhog a fény
Tada shiki ni obienagara yami no naka haizuri mawaru
Félek a halál idejétől, a sötétségben kínlódva vergődöm


Ima hikari wo haizuri mawaru
Most a fényben kínlódva vergődöm

Dareka watashi ni doujou suru no nara totemo kirei na hana wo sakasete
Ha valaki megértené az érzéseimet, nagyon szép virágot tudnék nyitni
Dare ni demo aisareru you na sonzai ni naritai
Olyanná akarok válni, akit mindenki szeret


Kareru dake no hana ni kureru mizu nado nai
A csupán elszáradó virágnak nincs, aki vizet adjon
Kusaru dake no hana ha tsubomi sura nokosezu
A csupán elrothadó virágon még bimbók sem maradnak
Me no mae ha yami de fusagare mogaku watashi wo tsubusu
Az orrom előtt kebelez be mindent a sötétség, türelmetlenül zúz szét
Anata nara anata dattara…
Ha te vagy az, ha te lennél az…
Koko kara tasukete kureru to omotteita
Azt gondoltam, megmentenél innen
Soumatou no naka de naiteta
A forgólámpás belsejében sírtam
Anata ga kureta kanshoku ha
A tőled kapott érzékelés
yoku ga unda yume na no ka
vajon a vágy szülte álom?
Wakaranu mama jiki ni kusaru
Nem tudva a választ, hamarosan elrothadok

the GazettE - Ganges ni akai bara （ガンジスに紅い薔薇）

Tatoeru nara sou kimi ha
Ha úgy vesszük, igen
hane hiroge suimen ni rakka shitagatteita Crow
kitártad szárnyaidat, le akartál szállni a vízfelszínre, varjú
Mujaki ni asobu me ha nani wo miru
Az ártatlanul játszó szemeid mit néznek?


Yaseta te ten wo sasu shoujo ni douka anraku wo...
Vékony kéz mutat a holnapra, a lánynak valahogy adj enyhülést…


Kubi ni burasagaru Brass no rozario
A nyakadban függő bronz rózsafüzér
sashikaerareta no ha usucha no Leather Rope
halványbarna bőrkötélre cserélődött
Bishou majiri no Hymn togireru to douji ni kimi ha fumihazusu
Ha félbeszakad a mosollyal kevert himnusz, kicsúszik a lábad alól a talaj


Yureru kage wo mite risei ha sogareta
A himbálózó árnyékot figyelve elgyengül az értelem
Rikai ha muimi to chirabaru Cult tsumetaku naku kane no ne
Teljesen értelmetlenül szétszóródó hit, hidegen csengő haranghang


Kamoku wo kazatta February kasaneta tenohira inori ha fukaku
Csendet feldíszítő február, összeillesztett tenyereimben mély imádság
Sukuenu kami yo dou ka kaitou wo
Isten, aki nem tudsz megmenteni minket, adj választ kérlek
Inochi no kachi wo shi de kanji sono shi ha inochi no hana wo sakasu to
Az élet értékét a halálkor érezzük, abból a halálból nyílik az élet virága
Mushoku no kami to nemuru kareta bara
Színtelen Istennel alvó elszáradt rózsa
Oboreteru kimi wo kakae utsukushiki yami he to mukaou
Fuldokolsz, felemellek, induljunk a gyönyörű sötétségbe


Rou ga tokeru you ni katachi ha ubawareta
Ahogy a gyertya olvad, ellopják a formáját
Kage nokosenu asu ni ima ijou no nanika aru darou ka
Az árnyékot sem hagyó holnapban van-e valami, ami most nincs?


Kimi ni tsugeru douka kanashimanaide sono me ni nanimo utsuranakute mo
Neked mondom: Kérlek, ne légy szomorú, még ha a szemeidben nem is tükröződik semmi

Kamoku wo kazatta February kasaneta tenohira inori ha fukaku
Csendet feldíszítő február, összeillesztett tenyereimben mély imádság
Sukuenu kami yo dou ka kaitou wo
Isten, aki nem tudsz megmenteni minket, adj választ kérlek
Inochi no kachi wo shi de kanji sono shi ha inochi no hana wo sakasu to
Az élet értékét a halálkor érezzük, abból a halálból nyílik az élet virága
Okizari no kotoba ga utau
Az elhagyás szavait éneklem

Kamoku wo kazatta Birthday ikudo mo iwai tsudzuketa kono hi ni
Csendet feldíszítő születésnap, számtalanszor ünnepeltünk már ezen a napon
Umare sodachi aishita koko de
Itt születtél, nevelkedtél, szeretted ezt a helyet
Yowaku yurare nagaretiku sono nemuri yo towa ni utsukushiku
A gyengén lengve elszálló alvás a végtelenségig gyönyörű
Kimi no tabiji wo kazatta akai bara
Az utazásodat feldíszítő vörös rózsa


Yasuraka ni to negau no ha kesshite joumakase no kotoba ja nai
Mikor azt kívánom, hogy nyugodj békében, nem az érzéseim eltűnésének a szavai
Kimi ga kokoro kara waraeru you na koufuku ha soko ni aru no ka
Van ott vajon olyan boldogság, amelyben szívből tudsz nevetni?

the GazettE - SHADOW VI II I

Aimaina aimaina tamerau hidari no Scar jakui wo jakui wo Red de bokasu
Homályos, homályos bizonytalan bal seb, a gyengeséget, gyengeséget pirossal fedi el
II IX II IX II IX asaku imibukaku aimai ni aimai ni iki wo tsunagu Scar
2 9 2 9 2 9 felszínesen, mély értelemmel homályosan, homályosan légzésemet összekötő seb

Under the Sun saijyoukai katatebanashi no EGO
A Nap alatt legfelső emelet, az egyoldalú történet EGÓja
Mekakushi no uragawa de-Asking foR lifE- utatteru
A szemfedő másik oldalán-életért könyörögve- éneklek
II IX II IX II IX fuanteina kokyuu aimaina aimaina asu wo tsunagu Scar
2 9 2 9 2 9 bizonytalan légzés, homályos, homályos holnapokat összekötő seb

Kimi he. Itsuka sono itami wo koete subete ga ietara waratte kureru kai
Neked: Egyszer lépj túl a fájdalmon, ha mindent el tudnál mondani, vajon nevetnél?

niaP wolS
moladjáF ússaL

Jibun ni ha nannimo nai tte
Magamnak azt mondom, semmi nem történt
Tsuyogaru yowasa to ikiru kizu
Az erősséget színlelő gyengeséggel élek. Seb
Oshitsubusaresouna yoru ha
A szétrombolódó éjjelen
kimi wo oitsumeru kage wo daite
öleld meg a téged üldöző árnyékot

Shiroi shiroi ito ni burasagatte
Fehér fehér madzagról lógok
Oyasumi konya ha nemureru darouka
Jó éjt, ma este tudok majd aludni?
II IV II IV II IV teisoku de shimetsuke anraku wo anraku wo nodo de kanjiru Scar
2 4 2 4 2 4 lassan összekötöznek, a sebben a torkomban enyhülést, enyhülést érzek


Never hold the breath…
Soha ne tartsd vissza a lélegzeted…
And, it keeps believing tomorrow's happiness.
És ez tovább hisz a holnap boldogságában.

nwoD wolS
eL stíssaL


Sono kizu ha itsuka nakunari
Az a seb egyszer eltűnik
Kanashimi no hate he tsureteiku yo
Elviszlek a bánat legvégéig
Mada Red wo hoshigaru kedo
Még vágyakozom a piros után, de
kimi ha arukeru koto shitteru hazu sa
tudnom kellene, hogy tudsz járni


Megjegyzés: niaP wolS=Slow Pain (moladjáF ússaL=Lassú Fájdalom) , nwoD wolS=Slow Down (eL stíssaL=Lassíts Le)

the GazettE - Maggots

Tenguba no dokusaika haita tuba ni hedo wo kasaneru
A hencegő zsarnok nyálával hányás keveredik
Tarenagasu kotoba subete ga magiremonai real sa
Az ömlő szavak kétségbevonhatatlanul valódiak
Totsuzen heni no kanjou nareta tetsuki de image tsubusu
Hirtelen a szélhámos érzéseit megszokott módon szétrombolják
Jiiteki iken to hassou yumemigachi no miscast
Vélemény és elképzelés: mint a maszturbálás, álmokat kergető rossz szerep
Kawaru koto wo tsune ni kirai notauchimawaru risou wo hikizutteiru
A szokatlan dolgokat mindig is utálta, a gyötrődő ideát magával rángatja
Yatsu mo yatsu mo yatsu mo otoshi ana ni furueteiru no sa
Azt is, azt is, azt is elnyomva lyukban vergődnek

(Dictatorship) Kill off inside
(Diktatúra) Kiírtja a belsőt
(The brain of a sow) Kill off inside
(A disznó agya) Kiírtja a belsőt
(Crazy fraud lovers) Kill off inside
(Őrült csaló szeretők) Kiírtják a belsőt
(The coward who loves) Kill off inside
(A gyáva, aki szeret) Kiírtja a belsőt

Sanction to a dirty sow
A mocskos disznót szentté avatják
I'm not your shit box
Nem vagyok a szarládád
Sanction to a dirty sow
A mocskos disznót szentté avatják
It is different!
Ez más!
You are fat maggots!
Kövér férgek vagytok!

the GazettE - THE END

Theory Free Treasure Fuck Stand up Liberty Raise Past Money Alien
Elmélet Szabad Kincs Baszd meg Állj fel Szabadság Emelkedés Múlt Pénz Idegen

Inochi Umi Aisuru Kamigami Jintoku Shinrai Youen Chuushin Kizuna Shinnen
Élet Tenger Szeretni Istenek Emberi érték Bizalom Elbűvölő Szív Kötelék Hit

the GazettE - Chidzuru （千鶴）

Anata no tegami ni ha yomenai ji dake
A leveledben csak olvashatatlan jelek vannak
Atte sono kuchi kara kikasete hoshii
Szeretném, ha találkoznánk, és a te szádból szeretném hallani

Narenai shiro ha nigate toiki sae hibiku
Nem bírom a fehéret, nem tudok hozzászokni, csak a sóhaj visszhangzik
Sora no iro sae shiretara sukuwareru no ni
Ha csak az ég színét ismerném, meg tudnának menteni
Umaku dekinu kokyuu mo itsuka wasuretai
Egyszer majd el akarom felejteni, hogy képtelen vagyok normálisan lélegezni
Sou negaeru tsuyosa mo hikarabisoude
Úgy látszik, az erőm hozzá teljesen elszáradt


「Utsubuse no asu」utaeba toge wo tsutau suimin
「Elterülő holnap」ot énekelve az alvás tüskéket hoz
Karada ni karamaserareta Restraint
A testemet körülfonják a tilalmak
Even the mind seems to sleep
Még az elmém is aludni látszik
Hooni fureta netsu ha totemo natsukashiku yasashii
Az arcomat érintő láz nosztalgikusan lágy
Mourou no hazama de mita kage danshoku no yume
A homály résében látott árnyék egy meleg színű álom


Anata ni utsuru watashi no me ga
A benned türköződő szemem
anata wo miushinau hi ga kite mo
ha egyszer szem elől is veszít téged,
kono me ni yakitsuite kureteiru
a szemembe éget mindent.
Komorebi no hibi to anata ha
A fák lombjain átszűrődő fényt
tsureteikanaide
ne vidd magaddal


Nijimu shiro ga yureru
Az elmosódott fehér remeg
Kotoba mo wasuresou
Elfelejtem még a szavakat is
Namida ha nagarete doko he yuku no
Folynak a könnyek, hová tartanak?
Watashi no namae wo yonde
Kiáltsd a nevem
Kudakeru kurai daite
Ölelj úgy, hogy összeroppanjak
Kore ijou ushinau no ha kowai
Félek, hogy ennél többet is elveszítek

Anata ha doko de watashi no koto utatteiru no
Hol énekelsz vajon rólam?
Mimi wo sumashite mo hibiku no ha fuanteina kodou
Még ha hegyezem is a fülem, csak a bizonytalan szívverésedet hallom
Hoo ni nokotteta hazu no netsu ga omoidasenai
Képtelen vagyok visszaemlékezni a lázra, aminek az arcomon kellett volna maradnia
Mourou no hazamade mita no ha kanshoku no ima
A homály résében a hideg színű jelent láttam


Senba no totemo chiisana
Az ezerszárnyú, parányi
anata no negai ni yorisotte
kívánságodhoz közeledve
egao mo kaesezu ni tada
a mosolyt viszonozni képtelenül
toiki wo kazoeteita kioku no saigo ni…
a lélegzetet számolva, utolsó emlékként…
Anata no koe ga kikoete
Hallom a hangodat
subete wo nakushita asa
azon a reggelen, mikor mindent elveszítettem
「Hitotsu ni narenu futari」
「Mi ketten nem tudunk eggyé válni」