Szerettem a zajt
Ki nem állhatom a szép hangokat
Szerettem a robbanás hagját
A halk hangokban nem tudok bízni
A fény elvakít, nem látok, ezért
jobban szerettem a lágy árnyékot.
Bármit elviselek
Eljátszom, hogy nem veszem észre a hibákat
De örülök
Örülök, hogy felemelkedtem, hogy elkapjam a fényt
Örülök, hogy nem maradtam tovább a kényelmes reménytelenségben
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése