Hajime kara wakatteta dakara kanashiku ha nai.
Kezdettől tudtam, ezért nem vagyok szomorú.
Sukoshi zutsu, sukoshi zutsu kazu wo kazoeru mitai ne
Egyesével, egyesével úgy tűnik, mintha számolnám a számokat.
Kusaki no kareru iro ga boyake. Kisetsu no owari ga wakaranai.
A fű és a fák haldokló színe megfakul. Nem tudom, mikor jön el az évszak vége.
Ashiato wo nazoru hi ha ashiato wo kiku hi wo yonderu ha.
A Nap, mely a lábnyomokra sütött hívja a Napot, ami a lépteket hallotta
Nozomi mo shinai watashi ni ashita ha kaerarenai mono.
Számomra a holnap megváltoztathatatlan, nem reménykedem.
Kusaki ga kareru oto wo tadori, kisetsu no owari wo kanjiru.
A fű és a fák meghalnak, követik a hangot, érzem az évszak végét.
Hana ga irodzuki saki hokoru koro. Watashi ni ha nanika hokoru no?
A virág büszkén bontja ki színes szirmait. Marad számomra is egyáltalán valami?
Tsuki ga kaaten wo tojiru, demo taiyou ga watashi wo terasu no?
A Hold behúzta függönyét, miért tűz rám mégis a Nap?
Hajime kara wakatteita dakara kanashiku ha nai.
Kezdettől tudtam, ezért nem vagyok szomorú.
Me ga same yoru ga owaranaukte mo,
Ha az átvirrasztott éjszaka nem is ér véget,
Soko ni kagayaku hoshi ga nakute mo,
Ha nem is ragyog csillag az égen,
Machi wo irodoru akari tachi ga subete kiete mo,
Ha a várost színessé varázsoló fények mind ki is hunynak,
Mamoru beki hito no yorokobu kao mo, aishita hito no saigo mo.
Látom azoknak az arcát, akiket meg kellett védenem, ahogy a szeretteim utolsó pillanatait is.
Juubun na hodo mite koreta kara, mou ii no, mou ii no.
Már eleget láttam, most már elég, már elég volt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése