the GazettE - Juuyonsai no naifu

Aa, kyou mo mata hareta aozora ga uzai
Aa, ma is kéken ragyog az ég. Gyűlölöm.
Osenshoku hitogomi ni oshitsubusaresou
A siető emberek hulláma fellök, szétzúz
Kyou mo mada iradatsu jibun ni hara ga tatsu
Ma is feldühít az idegeskedő önmagam

Kiete kure
Tűnjetek el
Kore ijou ore wo korosanaide kure
Ennél jobban már ne öljetek meg

Aa, kasoku suru shishunkiko no shoudou
Aa, a túlpörgő tinédzserkor hibája
Douse mawari ha ore wo micha kurenai
Bár mindegy, a környezetem rám se hederít
Majime buru koto ni tsukarete shimatta
Belefáradtam, hogy játsszam a komoly fiút
Mou owakare sa
Ez már a búcsú
Hi no ataranai boku
Az árnyékban rejtőző énemtől

Me wo tojireba omoidasu
Ha becsukom a szemem, eszembe jut
Asufaruto no kubi nijimu kurenai
Az aszfalt, az elmosódott skarlátvörösség
Manelly ke shita terebi ha yagate
A Pokolra kívánom a hírhajhász tévét
Ore no namae de umetsukusareru
Aminek minden csatornája az én nevemmel van tele

Ai ya yasashisa nante uragiri no zengi sa
A szeretet és a kedvesség az árulás előjátéka
Dakara mou darenimo aisarenu you ni
Ezért mostantól úgy élek, hogy senki ne szerethessen
toumei no sonzai ni fuyouhin ni narou
Láthatatlanná kéne válni, nélkülözhetővé
Soshitara ima yori mo zutto raku darou
Akkor minden sokkal könnyebb volna, mint most

Uzaku hareta hirusagari
Gyűlölt kék egű kora délután
Akai sairen gudonna otona
Vörös sziréna, ostoba felnőttek
Ryoute kubi ni houtekikousoku
Két kézzel ragad torkon a törvény,
Tsumetaku nijimu
Majd hidegen elmosódik

Mimi wo sumaseba kikoeru
Ha erősen figyelek, hallom
Osanaki himei danzetsu bara-do
A gyerekes kiáltozást, az elhaló balladát
Mozaiku goshi no kurasumeito ha
A szétszóródott osztálytársaim
[masaka aitsu ga?] to kamera ni itta
[Nemár, hogy ő csinálta?] mondták a kamerába

Hito wo kowasu koto de iyasareteta ore ha
Kigyógyultam azzal, hogy embert öltem
Basei no naka atarashii ste-ji ni mukau
És gúnyolódás közepette egy új színtér felé veszem az irányt
Monoto-n shasou kara kasuka ni mieru sakura
A monoton kocsiablakból ezernyi szakurát látni
Kizukeba machi ichimen haru ga saiteita
Most veszem csak észre, a város egy részén már kivirágzott a tavasz
Juusannengo no ore he waraeteiru kai?
Vajon tud majd még nevetni a tizenhárom évvel későbbi énem?
Kitto nanika ni kizuki kawareteru ka mo shirenai
Ha figyelek valamire, talán még meg is változhatok
Ore ha mada ikiteru tsumi wo mitsumenagara
Még mindig élek, miközben csak nézem a bűnt
Uzaku hareta aoi sora ga mienu kono basho (kangoku) de
Ezen a helyen (ebben a cellában), ahonnan nem látom a gyűlölt ragyogóan kék eget.



Kis megjegyzés: Ruki san, szokásához híven megint eljátszotta, hogy mást írt le, mint énekelt. Nos, a szöveg szerint cellát kellene mondania, ám ehelyett helyet énekel.