2010. július 8., csütörtök

the GazettE - Nakigahara

Ansoku ni kurueru haruiro wasurete shimaeru mono naraba
Ha a nyugalomba beleőrülő tavasz-szín elfeledhető volna
Kyuukai no bi ni ryoume shizume tada kodoku nano da to waraeru
Mindkét szemem elsüllyedne a pusztulás és rothadás szépségében, és nevethetnék: ez csupán csak magány
Daisan ni kawareru haruiro iki hisome nukarumi wo oyogu
A harmadik tavasz-színe lélegzetét visszafojtva úszik a mocsárban
Bataashi de oborete yuku sama wa souzou toori de tsumaranai
A csapkodó lábak elmerülése pont olyan unalmas, mint ahogy elképzeltem
Genjitsu wo korosu kikite yori
A valóságot meggyilkoló kéz helyett
Tayasuku kizu wo kitsukereta darou
könnyen ejtettél rajta sebet, nem igaz?
Na wo umete
Temesd el a nevet

Fuhai shita ne ga minamo yurasu yugamu you ni mawaru haguruma
Az elrothadt gyökér remegteti a vízfelszínt Egy szétcsúszva forgó fogaskerék
kishimu ne ni mimi wo katamukeru kirei ni kurueteru darou ka?
csikorgó hangjára koncentrálok füleimmel. Széppé őrjítettem meg, igaz?
Subete wa kinku no asai umi azayaka to mimachigaeru hodo kegare
Minden, mint a tiltott szavak sekély tengerét a csillogással való összetévesztés, bemocskolódik

Sayounara muhou no yami ni ochiteku
Ég veled, az iszonyú sötétségbe zuhanok
Sayounara kore de owari
Ég veled, ezzel itt vége

Namida, namida, namida doukoku no ame kyomu to mukiau tabi afure
Könnyek, könnyek, könnyek A jajgatás esőcseppjei hullnak, mikor szemtől szemben állnak a semmivel
Tsuzuru kotoba ga nijimu
Az összeállított szavak homályba vesznek
Namida, namida, namida itsuka wa kare seijaku ni korosareru
Könnyek, könnyek, könnyek Egyszer felszáradnak A csendben meggyilkolt
kagefumi no owari ni chimayoi
árnyléptek végén elvesztem az eszem


Fuhai shita ne ga minamo yurasu yugamu you ni mawaru haguruma
Az elrothadt gyökér remegteti a vízfelszínt Egy szétcsúszva forgó fogaskerék
kishimu ne ni mi wo nage kizuita sore to niteru koto ni kizuita
csikorgó hangja legyőzött. Ráébredtem egy ahhoz hasonlító dologra

Sayonara, muhou no yami ni ochiteku
Ég veled, az iszonyú sötétségbe zuhanok
Sayonara, kore de owari
Ég veled, ezzel itt vége.

Namida, namida, namida doukoku no ame kyomu to mukiau tabi afure
Könnyek, könnyek, könnyek A jajgatás esőcseppjei hullnak, mikor szemtől szemben állnak a semmivel
Tsuzuru kotoba ga nijimu
Az összeállított szavak homályba vesznek
Namida, namida, namida kodoku to chiru seijaku ni ikiru nara
Könnyek, könnyek, könnyek Belevesznek a magányba Ha csendben élnék,
nidoto waraenu you ni kizande
vésd belém, hogy soha többé ne tudjak nevetni

Anata wo aishita watashi ga iru
Itt vagyok én, aki szerettelek
Anata wo mitsumeta watashi ga iru
Itt vagyok én, aki néztelek
Anata wo motometa watashi ga iru
Itt vagyok én, aki vágytam rád
Anata wo nakushita watashi ga iru
Itt vagyok én, aki elvesztettelek
Watashi wo aishita anata ga iru
Itt vagy te, aki szerettél engem
Watashi wo mitsumeru anata ga iru
Itt vagy te, aki nézel engem
Watashi wo kowashita anata ga iru
Itt vagy te, aki tönkretettél engem
Watashi wo ubatta anata ga iru
Itt vagy te, aki elloptál engem
Watashi wo koroshita anata ga iru
Itt vagy te, aki megöltél engem
Watashi wo koroshita anata yo
Te, aki megöltél engem
Watashi…
Engem…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése