2010. június 3., csütörtök

alice nine. - 将(Shou)

2010, Június 2

Tegnap, miután vége lett az új számmal kapcsolatos megbeszélésnek a tagokkal, Ryohei kunnal a Megamassoból, és Hirai sannal a DRESSCAMPből elmentünk beültünk enni:*:・( ̄∀ ̄)・:*:

A bandában rajtam kívül kábé senki nincs, aki humán beállítottságú, de ennek is megvan az érdekessége, mert így hamar megtalálom azokat a dolgokat, amiket nekem kell csinálnom, de

mikor olyan barátaimmal vagyok együtt, akikkel azonos a természetünk, kívülről talán merev (komoly?) beszélgetésnek tűnhet,
de az, hogy kölcsönösen könnyen el tudjuk mondani a gondolatainkat, hogy nem értjük félre egymást, biztonságérzettel tölt el, és így gördülékenyen tudunk beszélgetni.

Ezzel ellentétben furcsának tartom, hogy a bandában annak ellenére, hogy ennyire külön-külön vagyunk, mégis egymást tisztelve, jó barátként tudunk együtt dolgozni. Új megvilágításban látom most a dolgokat.

Továbbá az, hogy a divattal foglalkozunk, hogy zenélünk duplázódik, mégis mindkét helyen mély az érdeklődésünk.

Alapvetően mindent a bizalomra építettünk, attól függően, hogy ezt hogy mondjuk el, örülünk, vagy épp ellenkezőleg.

A világban sok negatívumot, gyűlöletet, féltékenységet, félelmet megéneklől zene van, de

végül ha ebben részt vesz valaki, úgy is visszatér a boldogsághoz. Így gondolom én.

Ha nem így lenne, lehetetlen volna bárkit is megmenteni.

Én sem csak pusztán létrehozom a zenét, hanem legyen az CD, legyen az adat, belegondolok, hogyan fogják majd hallgatni, hogy jut el az emberekhez, és ezt így kell csinálni. Ez a gondolat most megerősödött bennem.

Kaptam CD-t a Megamassotól. Egy kissé szolidabb, nem átlagos, csodálatos hangzás. Mostanában sok énekes dalait hallgatom figyelmesebben, és ebből is sokat tanultam.(・ω・)b

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése