girugämesh - enishi

Mukashi kara tochuuhanpa de te ni tsuketa mono mo nagedashite
Régóta a félig megszerzett dolgokat is eldobtam magamtól
Mawari kara tame iki tsukare iradachi kanji
Lenyom a környezetem, mindenki csak sóhajtozik, és ez feldühít

Ano toki ano basho de mezasu mono ni meguri atta
Abban az időben, azon a helyen a Sors elém sodorta a céljaimat
Ano sora hoshi sae mo tsukameru to omotteta
Azt gondoltam, elérhetem az eget, a csillagokat is

Taisetsu na hito ha dare no kokoro ni mo kanarazu iru daro ? Kakegae nai hito ni
Mindenkinek a szívében lakik egy számára fontos személy, nem igaz? A pótolhatatlan
kansha no kimochi ha tsutaenakya itsuka koukai suru mae ni
embereknek hálát kell mondanunk, mielőtt túl késő lenne

Seowanakya ikenai mono fuetekita toshi wo kasaneru to
Abban a korban, mikor a terhek egyre csak halmozódnak
sutete kita kokoro no itami mo ima nara oeru
az eldobott szív fájdalmát is el tudom viselni

Kono saki kore kara mo negai tsudzuke aruki tsudzuke
Ezután is tovább imádkozom, továbbmegyek
Ano sora hoshi sae mo tsukameru sono hi made
Addig a napig, míg elérem az eget, a csillagokat

Hachigatsu no natsu ha iroasezu ni mada zutto kono mune ni yakitsuki hanarenai
Augusztusban még nem fakul meg a nyár, a szívemben ott perzsel, nem múlik
Yume wo miru ore wo haha ha mugon no mama senaka oshitekureta
Az álmaimat kergetve anyám szótlanul, de mindig támogatott

Kotoba ni suru no ha kantan dakeredo tatta ichido sae nani mo tsutaetenai
Szavakba önteni könnyű, de egyetlen egyszer csupán nem tudsz mindent elmondani
Ima dakara ieru kono hi made sodatete kurete arigatou
Ezért most elmondom: köszönöm, hogy eddig felneveltél

Fukaku negai tsudzuke kokoro ni kizanda
Mélyen tovább imádkozom. A szívembe vésem,
Natsu no hi ni kawashita chikai hatasu hi made
addig míg a nyári napon tett eskü tart.


Szeretem azokat a számokat, amikkel némi közös vonást, vagy gondolatot vélek felfedezni. Ez is olyan, igen.
Elérni az eget, a csillagokat...! Igen, ez az én sorsom is, hogy addig másszak, repüljek felfelé, amíg le nem zuhanok, és véget nem ér egy újabb élet. Gyerekesen hangozhat, de nem akarom úgy érezni, hogy jelentéktelen életet éltem, pedig eddig egyenes úton haladok afelé. És Satoshival ellentétben én nem fogom elérni nemhogy a csillagokat, az eget sem.
Viszont! Abban is igaza van, hogy azoknak az embereknek, akik pótolhatatlanok számunkra, el kell mondanunk, mennyire fontosak ők nekünk. Furcsa ez a mondatot pont egy japán szájából hallani, aki ráadásul férfi, hiszen tudjuk mennyire szeretik titkolni az érzéseiket, mennyire nem szeretik kimutatni, mit is éreznek. Így hatalmas bátorságként fogható fel a téma, amiről Satoshi énekel. És szerintem mindenkinek életében legalább egyszer meg kell köszönnie az anyukájának, hogy felnevelte. Én már megtettem. Csak akkor még nem ismertem ezt a számot (^v^;A;)