2010. november 29., hétfő

GACKT - ZAN (ガクト・斬)

Yubisaki ni fureta nukumori mo
Az ujjaimmal érintett melegség is
ima ha tada tsuioku ni kiete
most már eltűnt az emlékek közt
Nemurenai yoru ha otozure
Eljönnek az álmatlan éljszakák
Ayamachi no yoake ni obieru
Belefulladok a hibák hajnalába

Ima mo kimi dake ni ha
Még most csak neked
wakare no kotoba wa todoketaku ha nai
nem akarom kimondani a búcsú szavait
Jigoku no hate ni
A Pokol legmélyén
shinibasho wo sagashite
keresek egy helyet, ahol meghalhatok

Kegareta yami wo koete kaze yo mae
Át a szennyes éjeken, forogj, szél
Chikireta hana wa akaku kuchihateru made
A szétszórt virág vöröslik, míg el nem szárad

Iki ha tae...
Visszafojtott lélegzettel…
tada nakikuzureta
megtörve zokogtam
Sono hitomi ga mirai wo egaita
A szemeid lerajzolták a jövőt
Fushoku shita tsubasa wo hirogete
Tárd ki berozsdásodott szárnyaidat
Hohoemu boku ga ita
Ott voltam, mosolyogtam

Kegareta yami ni takaku maiagare
A szennyes éjjelen magasan repülj fel
Chikireta tsubasa hiroge kuchihateru made
A széttört szárnyadat tárd szét, míg el nem pusztul

Hito no chi wo ubahite sakeru nubatama no yoru ni kurenai no hana
Az emberek vérét ellpova, a legsötétebb éjjelen nyíló vörös virág
Amefure do tsuki ha kakurezu yume ni zo mitsuru kimi ga sugata wo
Az esős Hold nem rejtőzik el, álmomban megjelensz, eltűnsz

Minamo ni kaeru tsuki no you ni
Mint a vízfelszínre visszatérő Hold
kitto anata ni aeru kara
biztos találkozhatom veled

Kegareta yami wo koete kaze yo mae
Át a szennyes éjeken, forogj szél
Chikireta hana wa akaku sakimidarete
A szétszórt vörös virág teljes pompájában virágzik

Miageta sora wa aoku, yasuraka de...
Az ég felettünk kék, békés…
Sayonara itoshii kimi yo
Ég veled, drága te
Namida wa iranai
A könnyek nem kellenek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése