Kurakura to boku no atama
Szédülök, a fejem egyre
heya no naka de hane tsuzukeru
beleütközik mindenbe a szobában
Tojita mado taoreta isu
A bezárt ablak, a törött szék
okashi na boku wo azawarau
gúnyosan kinevetnek
Yoru ga hora fukamaru hodo
Ahogy mélyül az éjszaka
youjisei ha mata takamari
úgy növekszik a gyerekességem
Shiro no naka oyoide yuku
Úszom a fehérségben
Iro no naka ni tokete yukou
Olvadjunk el a színekben
Me no mae de akarui uta
Előttem élénk dal
Utau kare ga boku ni susumeru houhou de
Az éneklő próbál közelíteni felém,
ima no boku ha owari wo kanjite nakidasu
és érzem a véget, és elsírom magam
Nigotta me de kare ha zutto
Gonosz tekintettel ő csak
onaji kotoba wo kurikaesu
ismétli ugyanazokat a szavakat
Tabun kare ha sono sekai no
Talán abból a világból
subete wo boku ni oshitsukeru
mindent rám akar erőltetni
Shiikubako no boku no sekai kimi wa itsumo nagameteiru
Mindig bámulod a bölcsőben a világomat
Aojiroi kiri no naka de kaban wo kakaeta mama
A kékesfehér ködben, vállamon a táskával
kasunda keshiki ni boku ha obieteru
megrémiszt az elhomályosuló látkép
Kikoenai furi wo shiteru hidoku souzouteki na
A süketséget tettető, szörnyen képzelet-szerű
kayoubi ni tsutsumare boku ha hohoemu
kedd körbefon, mosolygok
Maybe I don't know
Talán nem tudom
Hi no ataru kadan no mae kusuri wo kande zutto suwari tsuzukeru
A napfényes virágágyás előtt egyre csak rágom a gyógyszereket
"Kuuki no uzu"
"Levegőörvény"
"Shinu houhou"
"Hogyan lehet meghalni"
"Matowaritsuku uso" to ka
"Tekergőző hazugság"
subete ga me no mae
ezek mind előttem
yuragu... yuragu... yuragu...
ingáznak… ingáznak… ingáznak…
Yurusarete nemuru you na kankaku ga kowareteku
A megbocsátott, alvó érzések széttörnek
kouen no yasashii hidamari no naka
a park napfényes tisztásán
2010. november 16., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése