Az életben ez a legkevésbé olyan pillanat, mikor hencegnünk kellene.
Azért, hogy mindenki mosolygjon, nevessen, többet nevetek, mint eddig bármikor.
A reggeli bejegyzések... Amíg van olyan ember, aki azt mondja, hogy jobban érezte magát tőle, addig nem fogom abbahagyni.
Nagyon nehéz elmondani.
Borzasztó boldoggá is tudom tenni az embereket..
ugyanakkor bele tudom taszítani őket a boldogtalanság legmélyebb szakadékába is.
Tengernyi dolog van, amit el szeretnék mondani, de félő, hogy lennének olyanok, akik félreértenék, vagy akiket kellemetlen helyzetbe hoznék.
Ezért mindig kedves, egységes bejegyzéseket írtam.
De még így is, nagyon sokan írták nekem, hogy "Tudtam hinni abban, hogy ma is képes leszek teljesíteni".
Tegnap egész nap gondolkodtam. Igazából még az is megfordult a fejemben, hogy befejezem a blogírást.
Ha mindig, minden egyes nap ugyanazokat a mondatokat írnám a blogomba, vajon lesz még súlya a mondanivalómnak? Lesz még értéke a szavaimnak?
Sajnálom, hogy ilyesmiket gondoltam.
Hülye voltam.
Nagyon hülye voltam.
Ahogy az előbb is mondtam, ha csak egyetlen egy embernek segítenek a reggeli bejegyzéseim átvészelni egy napot, már megérte. És addig, amíg lesz akár csak egy ilyen ember is, nem hagyom abba a blogolást.
Ez az, amit én tenni tudok.
Örülök, hogy most ezeket elmondhattam.
Vannak gyenge és erős tulajdonságaim, és ezekkel együtt vagyok én "Shin".
De mindenekelőtt én is csak egy ember vagyok.
Van, hogy sírok, és van, hogy nevetek.
Most nem Shinként, hanem a Földön élő emberek közül egyként szeretnék blogot írni.
Ma is, adjunk bele mindent ebbe a napba!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése